Mozsor
| Mozsor (Мошорин / Mošorin) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bácskai |
| Község | Titel |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 21245 |
| Körzethívószám | +381 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2569 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 41 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 111 m |
| Terület | 41,3 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 18′ 09″, k. h. 20° 09′ 53″45.3025, 20.164745.302500°N 20.164700°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 09″, k. h. 20° 09′ 53″45.3025, 20.164745.302500°N 20.164700°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mozsor témájú médiaállományokat. | |
Mozsor (szerbül Мошорин / Mošorin) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Titel községben.
Fekvése
A titeli-fennsíktól északra, a történelmi Sajkásvidéken fekszik a Tisza jobb partja közelében.
Története
A falu első írásos emléke a 16. századból való, mint szerb falu. 1699-től a Habsburg Birodalomhoz tartozott. 1873-tól 1918-ig Bács-Bodrog vármegye része volt.
Az első világháború után a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett.
1941-ben visszakerült Magyarországhoz. 1942-ben az újvidéki razziaként ismert események során a magyar hatóságok 205 főt öltek meg, melyből 170 szerb, 34 cigány és 1 magyar volt.
A település 1944-ben újra Jugoszlávia része lett. Ekkor a bevonuló partizánok, válaszul az 1942-es eseményekre, szabályos népirtást hajtottak végre a magyarok körében. A vérengzések túlélőit internáló táborokba zárták, vagyonukat elkobozták. A kitelepítettek soha többé nem térhettek vissza Mozsorra.
1945-ig a falu lakosságának kb. 20%-a volt magyar nemzetiségű, de Tito partizánjai kiűzték és megölték a magyar lakosságot nem csak innen, hanem Csúrogról és Zsablyáról is.
2014-ben született meg az a szerbiai rendelet, amely eltörölte a Mozsor, Csúrog és Zsablya települések magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt. A rendeletre mintegy hetven évet kellett várnia a helyieknek. A magyar kormány üdvözölte a döntést, amelyet a szerb-magyar megbékélés fontos állomásának nevezett.[2]
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3035 | 3065 | 2906 | 2694 | 2483 | 2552 | 2763[3] | 2569[1] |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2657 | 88,27 |
| Cigányok | 111 | 3,68 |
| Szlovákok | 81 | 2,69 |
| Jugoszlávok | 29 | 0,96 |
| Magyarok | 14 | 0,46 |
| Horvátok | 10 | 0,33 |
| Montenegróiak | 8 | 0,26 |
| Ukránok | 7 | 0,23 |
| Ruszinok | 4 | 0,13 |
| Szlovének | 3 | 0,09 |
| Oroszok | 3 | 0,09 |
| Németek | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Jegyzetek
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Eltörölték három délvidéki település magyarjainak bűnösségét. metropol.hu, 2014. november 2. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
