Bulkeszi
 | A „Maglic” lehetséges további jelentéseiről lásd: Maglič vára. |
| Bulkeszi (Маглић / Maglić) | |||
 | |||
| Az elhagyatott állapotban lévő evangélikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Dél-bácskai | ||
| Község | Petrőc | ||
| Rang | falu | ||
| Irányítószám | 21473 | ||
| Körzethívószám | +381 21 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2695 fő (2002) | ||
| Népsűrűség | 107 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 304 m | ||
| Terület | 25,2 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 21′ 26″, k. h. 19° 31′ 32″45.357222222222, 19.52555555555645.357222°N 19.525556°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 26″, k. h. 19° 31′ 32″45.357222222222, 19.52555555555645.357222°N 19.525556°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bulkeszi témájú médiaállományokat. | |||
Bulkeszi vagy Bulkesz (szerbül Маглић / Maglić vagy Бачки Маглић / Bački Maglić, németül Bulkes vagy Pfalzweiler) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Petrőc községben.
Fekvése
Újvidéktől 30 km-re északnyugatra, Petrőc és Szilbács közt fekvő település.
Története
Bulkeszi ősi magyar helység, melyet már a 13. század közepén említett a Fráter család egyik oklevele. E család ősei bácsi várjobbágyok voltak, közöttük a legrégibb ismert ős Marczel volt, kinek két fiát, Kelement és Mártont 1263-ban V. István ifjabb magyar király, hűséges szolgálataikért azzal jutalmazta, hogy 1265-ben Kezy nevű földet és nemességet adományozott nekik örökségi joggal. Kezyt, mely addig a bácsi várispánság alá tartozott, 1263-ban felmentette annak köteléke alól is. E föld az oklevél szerint nyolc falu számára is elegendő területtel bírt. Szomszédja pedig nyugatról Szent Jakab és Zyh Bach (a mai Szilbács) volt. Ezek név szerint: Szent-Iván-Keszi, Boldogasszony-Keszi, Sávoly-Keszi vagy Boulkezy, Keresztényteleke, Egres, Szent-Péter, Kastélyteleke és Matyuka-Kürt voltak. Ezek közül mára csak Szent-Péter maradt meg, Petrovácz néven, és Sávoly-Keszi Bulkeszi faluban. A nyolc falunyi földterületet, amelyet a bácsi vár alól felmentettek, Keszinek nevezték, de a nyolc falu külön birtokosától kapta megkülönböztető nevét; s így az a Keszi nevű falu, amely Sávolynak jutott, Sávoly-Keszi vagy pedig Boulkeszi nevet kapott, úgyhogy Sávoly-Kesziből Volykeszi, Bolykeszi, Boulkeszi, Bulkesz alakok lettek.
A 15. század elején Bulkesz a Garaiak birtoka volt. Garai Miklós végrendeletét 1430-ban Zsigmond király is megerősítette, a végrendelet szerint Garai Miklós nejének és fiainak többek között Belkezi és Kis-Kezit adta.
1464-ben Bwkezi Garai Jób birtoka volt.
A török hódoltság alatt a defterek is felsorolták a bácsi nahijében; 1554-ben 2, 1570. körül 3, 1590-ben pedig 7 adózó házzal.
A török hódoltság után királyi kincstári puszta lett, de 1723-ban a közeli palánkai határőrvidéki milicia foglalta le a maga számára.
1717-ben itt teleltették a sereg élelmezésére szolgáló szarvasmarhákat. Nevét ekkor és 1737-ben Bulkessa-nak írták.
1728-ban már benépesített puszta volt. 1740 táján nevét Vulkesfalu pusztának írták.
1745-ben, a határőrvidék megszüntetése után újra a királyi kincstárhoz került vissza.
1786-tól 1100 nagyobbrészt evangélikus német lakossal telepítették be, 230 házban.
1789-ben egy járvány során a falu lakossága felére fogyott, sokan pedig Hajdusiczára, Ókérre és Óverbászra költöztek át.
A 20. század elején a lakosság egy része szélrosta-készítéssel foglalkozott, de posztógyár is volt a településen.
1910-ben 2899 lakosából 50 magyar, 2777 német, 55 szlovák volt. Ebből 48 római katolikus, 2823 evangélikus volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Palánkai járásához tartozott.
A második világháború után a német lakosságot deportálták, s helyükre szerbeket telepítettek a Balkán különböző részeiről.
Bulkeszi közelében egykor több, mára már nem létező település is állt, mint Baka, Békatorok és Csimor.
Baka
A 14. század elején egyházas helyként volt említve. 1323-ban Doroszlai Pálnak volt itt nagyobb birtoka.
1395-ben Bakamonostor néven említi egy oklevél, 1428-ban egy része pedig a Garaiak birtoka volt. A mohácsi vész alatt sem pusztult el, a háborús zavarok idején, más községekkel együtt, a gyulai vár birtokai közé került, de 1559-ben királyi rendeletre ez alól felmentették és törvényes birtokosai visszakapták.
1590-ben a török defterek a bácsi nahijébe sorozták.
Békatorok
A bulkeszi határban, Petrőcz felé volt Békatorok község is, melyet egy 1430. évi följegyzés a Garaiak birtokaként említ, akik azt zálogjogon szerezték meg. Garai Miklós nádor a feleségének engedte át e birtokot, de a fiainak az 1432. évi osztozkodásakor azok kezén találjuk. Későbbi sorsáról hiányzanak az adatok.
Csimor
Az eltűnt Csimor nevű falu is ezen a környéken fekhetett.
1373-1375-ben Chyomor birtokosa a Csimori Bársony család volt, de több nemes család nevében is szerepelt, 1461-től 1504-ig, mint például a Kövér és a Nagy családoknak is ez az előnevük szerepelt 1480-ban és 1486-ban.
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 8 | 1157 | 2180 | 2226 | 2571 | 2732 | 2695[1] | 2486 fő (2011)[2] +/- |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2426 | 90,01 |
| Szlovákok | 101 | 3,74 |
| Jugoszlávok | 35 | 1,29 |
| Horvátok | 28 | 1,03 |
| Magyarok | 16 | 0,59 |
| Macedónok | 6 | 0,22 |
| Montenegróiak | 5 | 0,18 |
| Cigányok | 4 | 0,14 |
| Bolgárok | 4 | 0,14 |
| Ukránok | 2 | 0,07 |
| Németek | 2 | 0,07 |
| Szlovének | 1 | 0,03 |
| Muzulmánok | 1 | 0,03 |
| Albánok | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bács-Bodrog vármegye I. Bács-Bodrog vármegye községei
További információk
- Bulkeszi története Archiválva 2009. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
