William Harvey

William Harvey
Született	1578. április 1.[1][2] Folkestone[3][2]
Elhunyt	1657. június 3. (79 évesen)[1][4][5][6][7] Roehampton
Állampolgársága	angol
Nemzetisége	angol
Házastársa	Elisabeth Brown
Szülei	Joan Halke Thomas Harvey
Foglalkozása	orvos, sebész, anatómiatanár
Iskolái	The King's School, Canterbury, Caius College, Cambridge, Padovai Egyetem
William Harvey aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz William Harvey témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

William Harvey (Folkestone, Kent 1578. április 1. – Hampstead, 1657. június 3.) angol orvos, sebész, anatómiatanár. Az anatómia és az élettan tudományának megalapozója. Tudományos munkáinak egy része angol forradalom során elpusztult, de 1616-tól készített egyetemi jegyzetei megmaradtak.

Legfontosabb érdeme, hogy elsőként írta le pontosan és részletesen a vérkeringés rendszerét, megállapítva a szív vérkeringésben betöltött szerepét. Ezzel voltaképpen továbbfejlesztette a spanyol orvos, Szervét Mihály gondolatait, valamint a René Descartes befejezetlen írásában, Az emberi test leírásában (La desctription du corps humain) foglaltakat, mely szerint a vénák és az artériák tápanyagot szállító csövek az emberi testben. Sokak szerint egyébként Szervét és Descartes eredményei csupán a korai arab orvostudomány, különösen ibn Nafisz munkájának újra felfedezése és kiterjesztése, aki már a 13. században kidolgozta az artériák és a vénák működésének elveit.

Életrajza

William Harvey az angliai Folkestone-ban (Kent grófságban) született egy jómódú középbirtokos család gyermekeként. Tanulmányait az alábbi iskolákban végezte: The King's School, Canterbury és Caius College, Cambridge ahol 1597-ben baccalaureusként végzett, majd 1602-ig Hieronymus Fabriciusnál tanult a padovai egyetemen. Miután visszatért Angliába, feleségül vette Elisabeth Brownt, I. Erzsébet királynő udvari orvosának lányát. 1609-ben a londoni Szent Bertalan kórház orvosa lett (1643-ig), 1615-től a Royal College of Physicians professzora, majd 1627-ben egyik elnöke, 1628-ban az egyesület pénztárosa, 1618-1647 között a királyi család – I. Jakab (1618-1625), majd I. Károly (1625-1647) – udvari orvosa. 1629-ben I. Károly utasítására csatlakozott Lennox hercegéhez, elkísérve őt európai utazásaira. Az angol polgári forradalomban követte Károlyt Oxfordba, ahol a Merton College rektorának nevezték ki, és ott tartózkodott a város elestéig, 1643-ig. 1654-ben a Royal College of Physicians elnökévé választották, de a felkérést az egészségére való tekintettel kénytelen volt elutasítani.^[8] 1657-ben agyvérzésben hunyt el.

Az új vérkeringési modell, a nagy vérkör felfedezése

Harvey 1616-ban tette közzé a vérkeringést illető felfedezését, erről szóló munkáját pedig 1628-ban jelentette meg Exercitatio Anatomica de Motu Cordis et Sanguinis in Animalibus (Anatómiai értekezés a szív és a vér mozgásáról az élőlényekben)^[9] címmel. Munkájában a tudományos módszertan alapján bizonyította, hogy a szív pumpálja a folyamatos körforgásban lévő vért a testben, és mint ilyen, zárt rendszert alkot. Úttörő felfedezését olyan korábbi felismerésekre alapozhatta, mint például a véna- és szívbillentyűk leírása és a tüdőn átmenő kisvérkör magyarázata. Egyszerű és bárki által megismételhető tapasztalással (a felületi vénák elszorításakor jelentkező perifériás pangással, a testben lévő vérmennyiség kiszámításával, a szívdobbanás és a pulzuslökés egyidejűségével, a vénabillentyűk visszafolyást akadályozó szerepével) leírta a kisvérkört, a nagyvérkört, a teljes keringést, amire addig senki nem gondolt. Csak az artériák és vénák közötti pontos átmenetet nem tudta igazolni, mivel nem használt mikroszkópot. Azzal a kérdéssel sem foglalkozott, miért kering a vér, pusztán a mechanizmust fejtette meg.

Eredményei ellentmondtak a Galénosz által kidolgozott és széles körben elfogadott elméletnek, aki különbséget tett vénás (sötétvörös), és a vénásnál világosabb és hígabb artériás vér között, melyeknek eltérő funkciót tulajdonított. A vénás vér elképzelése szerint a májból ered, az artériás pedig a szívből, s e két szervből jut el a test minden részébe. Ibn Nafisz eredményeit pontosan Galénosz elmélete miatt nem vették sokáig figyelembe. Harvey korrigálta Galénosz tévedését. Egyszerű számítással (a bal szívkamra megbecsült térfogatának és a szívverések napi számának szorzásával) bebizonyította, hogy az átfolyó vér mennyiségét lehetetlen folyamatosan a májból pótolni, tehát vissza kell jutnia a vérkeringésbe. A vért a szív az összehúzódáskor nem valami szívóburaként szívja fel, ahogy Andreas Vesalius flamand orvos és anatómus feltételezte, hanem az artériákon keresztül lökődik a perifériákra. A pulzus a szív eme működésének az eredménye. A bal szívkamra a vért a testi ütőérbe (aorta) nyomja, a jobb pedig a tüdőbe. A vér a jobb kamrából a tüdőn át folyik a bal kamrába (kisvérkör). Harvey megállapította, hogy a szív válaszfalán nincsenek olyan pórusok, melyeken keresztül a vér (illetve a „pneuma”) átjuthatna. A tüdőből érkező vér ily módon a bal kamrából az aortán át lökődik a test szerveinek artériáiba és onnan a perifériákra, majd végül a vénákon keresztül tér vissza a jobb szívkamrába.

Embriológia

Harvey pályája későbbi szakaszában embriológiai kutatásokat is folytatott. Erről szóló munkája az 1651-ben megjelent De Generatione (A nemzésről). Támogatta az arisztotelészi elméletet, miszerint az embrió fokozatosan alakul ki, és a korai stádiumban nem rendelkezik a kifejlett egyed jellemzőivel. Ezt tyúktojásokon és szarvason végzett kísérletei alapján bizonyította. Feltételezte egy emlőstojás létét is, amire alapozva felállította elméletét, mely szerint minden élet a tojásból fejlődik ki, és őzek tucatjait boncolta fel a Hampton Court-i királyi vadászparkban, abban a hiábavaló reményben, hogy sikerül találnia egyet. Bár nem vetette el egészen az „ősnemzés” elképzelését sem, és azon a véleményen volt, hogy az egész emberi szervezet előképe már megtalálható a tojásban és a magban (későbbi nevén a pete-, illetve ondósejtben). Ezzel utat mutatott a modern epigenetikus felfogásnak, ami majd Kaspar Friedrich Wolff munkái nyomán jut érvényre.

Harvey munkájának kritikája

Harvey elképzeléseit végül még élete során elfogadták, noha a De Motu Cordis megjelenése után számos betegét elvesztette. Munkáját támadás érte először 1630-ban, saját tanítványa, James Primrose, majd Jean Riolan, párizsi anatómus részéről, aki Opuscula Anatomica (1649) című, tanulmánynak álcázott vitairatában vonta kétségbe Harvey eredményeit. Harvey Exercitatio anatomica de circulatio sanguinis (Esszé a vérkeringés anatómiájáról, 1649) című művében védi meg állításait, melyben azt állítja, hogy Riolan álláspontja ellentmond a tapasztalati bizonyítékoknak. Harvey orvosi tekintélye a támadás ellenére sem rendült meg, elméletét neves természetkutatók támogatták. Főképp a németalföldi Jan de Walle bizonyította állatkísérleteivel hathatósan a vérkeringést. A tüdőkapillárisok mikroszkópikus úton való kimutatásával Marcello Malpighi később kimutatta Harvey elképzeléseinek helyességét, noha ő maga nem tudta elkülöníteni a hajszálerek hálózatát, így csak elméletben tudta leírni azt a folyamatot, melynek során a vér az artériákból a vénákba jut.

Harvey felfedezésének azonban kevés hatása volt a korabeli általános orvosi gyakorlatra. Az érvágás, mely Galénosz helytelen elképzeléséből származott, továbbra is népszerű gyakorlat maradt, még azután is, hogy Harvey elképzeléseit a XVII. század vége fele teljesen elfogadták. Munkája másokat viszont arra sarkallt, hogy megvizsgálják a kutatásai által felvetett kérdéseket, és felélesszék a Nafisz, ibn Szina és Rhazesz által képviselt arab orvostudomány hagyományait.

Harvey felfedezése, a vérkeringésről ösztönzőleg hatott a közgazdaságtudományra is, mondhatni alapötletül szolgált a fiziokrata François Quesnay számára.

Idézetek

Jegyzetek

Források

• Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 253. o. ISBN 963-9257-00-1  
• A medicina krónikája. Officina Nova 1993. ISBN 963-8185-84-8
• William Harvey (angol nyelven). britannica.com. (Hozzáférés: 2013. március 30.)

További információk

• William HARVEY angol, sebész, anatómus, elsőként írta le pontosan és részletesen a vérkeringés rendszerét, 355 éve, 1657. június 3-án halt meg (magyar nyelven). MTVA Médiszolgálata. (Hozzáférés: 2013. március 30.)^{[halott link]}
• Tarján M. Tamás: William Harvey angol orvos halála (magyar nyelven). rubicon.hu. (Hozzáférés: 2013. március 30.)