Velejte

Velejte (Veľaty)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
Első írásos említés1220
PolgármesterMikuláš Levkut
Irányítószám076 15
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség823 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség70 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság141 m
Terület12,04 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 31′ 20″, k. h. 21° 39′ 40″48.522222, 21.66111148.522222°N 21.661111°EKoordináták: é. sz. 48° 31′ 20″, k. h. 21° 39′ 40″48.522222, 21.66111148.522222°N 21.661111°E
Velejte weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Velejte témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Velejte (szlovákul: Veľaty) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

Tőketerebestől 12 km-re, délnyugatra található.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban lakott hely volt.

A mai falut az 1220. évi Váradi regestrum említi először „villa Velchea” néven. 1417-ben „Velethe”, 1454-ben „Welehthe” néven említi oklevél. 1558-ban Perényi Mihály birtoka. 1566-ban a krími tatárok dúlják fel a falut. 1568-ban Leökös Imre a tulajdonos. 1598-ban Bornemissza Miklós birtoka. 1663-ban újabb csapás éri a falut: pestisjárvány pusztított. A 17. és 18. század kuruc háborúinak és pestisjárványainak hatására a falu csaknem teljesen elnéptelenedett. 1714-ben Kosovich Márton zálogbirtoka, ekkor 5 lakott és 7 lakatlan ház állt a településen. 1718-ban templomot épített a falu, amely azonban később leégett. A 18. század folyamán nagyszámú szlovák és ruszin lakosság érkezik a kipusztultak pótlására. 1787-ben 54 házában 418 lakos élt. Okolicsányi János zálogbirtoka, majd az Almássyaké, később a Szapáryaké és Csákyaké, akik kastélyt is építettek ide. 1794-től postaállomás működött a településen.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VELEJTE. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai orosz vallásúak, fekszik Legenye, és Gettselyhez sem meszsze; hegyes, vőlgyes, sárga, nyirkos határja 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, erdeje elég, szőleje nints, rét nélkűl is szűkölködik, piatza Kassán, vagy Újhelyben. Postája is van.[2]

1828-ban 58 háza és 442 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, favágással foglalkoztak. 1831-ben kolerajárvány pusztított.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Velejte, Zemplén v. tót-orosz falu, Ujhelyhez északra 2 mfdnyire: 242 romai, 220 g. kath., 7 zsidó lak., romai és gör. szentegyházzal, postahivatallal, 706 hold szántófölddel, vendégfogadóval, vadaskerttel. A terebesi uradalomhoz tartozik.[3]

A 19. században az Andrássyak birtoka. 1867-ben leégett a katolikus templom, mely helyett 1870-ben újat épített a falu.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Velejte, tót kisközség 120 házzal és 788, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Saját postája, távíró és vasúti állomása van. Körjegyzőségi székhely. Már 1220. évben emliti a Váradi Regestrum „villa Velchea” néven. Később a XV. században szerepel, a mikor Modrar Pál zálogba vette a Perényiektől. 1505-ben az újhelyi pálosok birtoka. 1558-ban Perényi Mihályt, 1568-ban Leökös Imrét iktatják be. Az 1598-iki összeírás Bornemisza Miklóst említi földesuraként. 1605-ben Drugeth Bálint foglalja el, azután Nyáry István lesz az ura. A XVIII. század elején puszta hely volt, de 1712-ben újra benépesült. 1714-ben Kosovich Márton zálogos birtoka, 1748-ban Okolicsányi János veszi zálogba, később az Almásy családé lesz, melytől a gróf Csákyak kiváltották. Ezektől a Szápáryakra, majd Szápáry Etelka révén az Andrássyakra szállott és most gróf Andrássy Sándornak van itt nagyobb birtoka. A község már a mult század elején a vármegye egyik fontos postaállomása volt. Lakosai hitelszövetkezetet tartanak fenn. 1663-ban a pestis, 1831-ben pedig a kolera ölte meg számos lakosát. Van egy régi kastélya is, melyet a gróf Csákyak építtettek s gróf Andrássy Sándor legutóbb díszesen átalakíttatott. A faluban gör. kath. és róm. kath. templom van, melyeknek építési ideje ismeretlen. Ide tartozik Mária-tanya.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott.

A Csáky kastély 1928-ban leégett és már csak romjai láthatók.

Népessége

1910-ben 707-en, többségében magyarok lakták, jelentős szlovák kisebbséggel.

2001-ben 831 lakosából 819 szlovák volt.

2011-ben 845 lakosából 794 szlovák.

2021-ben 823 lakosából 770 szlovák, 5 cseh, 3 magyar (0,36%), 2 cigány, 1 ukrán, 1 lengyel, 41 ismeretlen nemzetiségű.[5]

Nevezetességei

  • Római katolikus temploma 1870-ben épült historizáló stílusban, az 1718-ban épített és 1867-ben leégett régi templom helyén.
  • Görögkatolikus temploma 1802-ben épült klasszicista stílusban.

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
  5. SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 30.)

További információk

  • Hivatalos oldal
  • E-obce.sk
  • Községinfó
  • Velejte Szlovákia térképén
Sablon:Tőketerebesi járás
  • m
  • v
  • sz
A Tőketerebesi járás települései
Tőketerebes (Trebišov)
Ágcsernyő (Čierna) · Alsómihályi (Michaľany) · Bacska (Bačka) · Bacskó (Bačkov) · Barancs (Zemplínsky Branč) · Bári (Bara) · Battyán (Boťany) · Bély (Biel) · Biste (Byšta) · Bodrogszentes (Svätuše) · Bodrogszentmária (Svätá Mária) · Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom) · Bodrogszög (Klin nad Bodrogom) · Bodzásújlak (Novosad) · Boly (Boľ) · Borsi (Borša) · Céke (Cejkov) · Csarnahó (Černochov) · Cselej (Čeľovce) · Csörgő (Čerhov) · Dargó (Dargov) · Gálszécs (Sečovce) · Garany (Hraň) · Gercsely (Hrčeľ) · Gerenda (Hriadky) · Hardicsa (Zemplínske Hradište) · Imreg (Brehov) · Isztáncs (Stanča) · Kásó (Kašov) · Kázmér (Kazimír) · Kazsó (Kožuchov) · Kereplye (Kravany) · Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) · Kisazar (Malé Ozorovce)· Kisdobra (Dobrá) · Kisgéres (Malý Horeš) · Kiskövesd (Malý Kamenec) · Kistárkány (Malé Trakany) · Kistoronya (Malá Tŕňa) · Kiszte (Kysta) · Kolbása (Brezina)· Kozma (Kuzmice) · Ladamóc (Ladmovce) · Lasztóc (Lastovce) · Legenye (Luhyňa) · Lelesz (Leles) · Magyarizsép (Nižný Žipov) · Magyarsas (Zemplínske Jastrabie) · Nagyazar (Veľké Ozorovce) · Nagygéres (Veľký Horeš) · Nagykövesd (Veľký Kamenec) · Nagytárkány (Veľké Trakany) · Nagytoronya (Veľká Tŕňa) · Őrös (Strážne) · Parnó (Parchovany) · Pelejte (Plechotice) · Perbenyik (Pribeník) · Pólyán (Poľany) · Rad · Szécsegres (Egreš) · Szécskeresztúr (Zemplínska Teplica) · Szécsudvar (Dvorianky) · Szilvásújfalu (Slivník) · Szinyér (Svinice) · Szolnocska (Soľnička) · Szomotor (Somotor) · Szőlőske (Viničky) · Sztankóc (Stankovce) · Szürnyeg (Sirník) · Tarnóka (Trnávka) · Tiszacsernyő (Čierna nad Tisou) · Újhely (Slovenské Nové Mesto) · Újruszka (Nový Ruskov) · Vécse (Vojčice) · Véke (Vojka) · Velejte (Veľaty) · Visnyó (Višňov) · Zebegnyő (Zbehňov) · Zemplén (Zemplín) · Zemplénújfalu (Zemplínska Nová Ves) · Zétény (Zatín)
Nemzetközi katalógusok
  • földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap