Telekommunikációs hálózat

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A telekommunikációs hálózat olyan csomópontokból álló halmaz, amelyeket telekommunikációs kapcsolatok kötnek össze, és ezeken keresztül üzenetek válthatóak a csomópontok között. Ezek a kapcsolatok különböző technológiákat használhatnak, amelyek az áramköri kapcsolás, az üzenetkapcsolás vagy a csomagkapcsolás módszerein alapulnak, célja az üzenetek és jelek továbbítása.

Több csomópont közreműködésére is szükség lehet annak érdekében, hogy az üzenetet az eredeti csomóponttól a célcsomópontig eljuttassa, több hálózati állomáson keresztül. Ehhez a útvonalválasztási funkcióhoz a rendszerben minden csomóponthoz hálózati címet kell rendelni az azonosítás és a hálózaton történő fellelésének érdekében. A hálózatban található címek összességét a hálózat címterének nevezik.

A telekommunikációs hálózatok közé tartoznak például a számítógépes hálózatok, az internet, a nyilvános kapcsolt telefonhálózat (PSTN), a globális telexhálózat, a légi ACARS-hálózat és a mobiltelefon-szolgáltatók vezeték nélküli rádióhálózatai.

A hálózat szerkezete

Általában minden telekommunikációs hálózat három részből áll, vagyis három síkból (így nevezzük őket, mert elkülönültek, és ezek gyakran különálló réteghálózatok):

- Az adatsík (vagy felhasználói sík, hordozó sík vagy továbbítási sík) hordozza a hálózat felhasználóinak forgalmát, az effektív adattartalmat.

- A vezérlési sík vezérlőinformációkat szállít (más néven jelzést).

- A menedzsmentsík (irányítási sík) bonyolítja a hálózatirányításhoz szükséges üzemeltetési, adminisztrációs és menedzsmentforgalmat. A menedzsmentsíkot sokan a vezérlési sík részének tekintik.

Adathálózatok

Az adathálózatokat világszerte széles körben használják az egyének és szervezetek közötti kommunikációra. Az adathálózatokat össze lehet kötni annak érdekében, hogy a felhasználók zökkenőmentes hozzáférést kapjanak azokhoz az erőforrásokhoz, amelyek nem a konkrét szolgáltatóhoz csatlakoznak. Az internet a legjobb példa sok különböző szervezet adathálózatának összekapcsolására.

Az IP-hálózatokhoz csatlakoztatott terminálokat IP-címekkel látják el. Az internetprotokoll csomagjaiban (TCP/IP) szereplő protokollok irányítják és továbbítják az üzeneteket az IP-adathálózaton keresztül. Számos különböző hálózatszerkezet létezik, amelyeket az IP hatékony üzenetirányításához lehet használni, például:

• Széles területi hálózatok (WAN)
• Városi hálózatok (MAN)
• Helyi hálózatok (LAN)

A MAN-t három jellemző különbözteti meg a LAN-októl vagy a WAN-októl:

1. A hálózat mérete szempontjából a LAN-ok és a WAN-ok közötti területen helyezkedik el. A MAN átmérője 5 és 50 km között lehet.
2. A MAN általában nem egyetlen szervezethez tartozik. A hálózatot összekötő berendezések, a kapcsolatok és maga a MAN gyakran egy szervezet vagy hálózatszolgáltató tulajdonában van, amely szolgáltatást nyújt vagy bérel másoknak.
3. A MAN a hálózaton belüli erőforrások nagy sebességű megosztására szolgál. Gyakran kapcsolódik WAN-hálózatokhoz a MAN hatókörén kívüli erőforrásokhoz való hozzáférés érdekében.

Az adatközponti hálózatok nagymértékben támaszkodnak a TCP/IP-re a gépek közötti kommunikációban. Ezek több ezer szervert kötnek össze, tervezésük rendkívül robusztus méreteket ölt, alacsony szintű késleltetést és nagy sávszélességet biztosítanak. Az adatközponti hálózat topológiája jelentős szerepet játszik a hibatűrés szintjének meghatározásában, az inkrementális bővítés könnyűségében, a kommunikációs sávszélességben és a késleltetésben is.

Kapacitás és sebesség

A digitális számítógépek sebességének és kapacitásának javulásával, amelyet a félvezetőtechnológia töretlen fejlődése biztosít, s amelyet a tranzisztorok sűrűségének kétévente duplázódásával értek el (Moore-törvény), hasonló okok miatt a telekommunikációs hálózatok kapacitása és sebessége ugyanilyen fejlődést mutatott.

A telekommunikációban ezt az Edholm-törvény fejezi ki, amelyet 2004-ben Phil Edholm állapított meg. Ez a tapasztalaton alapuló törvény azt mondja ki, hogy a telekommunikációs hálózatok sávszélessége minden 18 hónapban megduplázódik, ami az 1970-es évek óta igaznak bizonyult. Ez a trend nyilvánvaló az internet, a mobil, vezeték nélküli és vezetékes helyi hálózatok, valamint a személyes hálózatok tekintetében. Ez a fejlődés a félvezetőtechnológia gyors fejlődésének következménye.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Telecommunication network című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.