Szilvássy Margit
| Szilvássy Margit | |
 | |
| Vajda M. Pál felvétele | |
| Született | 1910. október 16. Beszterce |
| Elhunyt | 1988. február 7. (77 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | operaénekes |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1934) |
| Kitüntetései | Magyarország Érdemes Művésze díj (1966) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/15-1-155) |
| Zenei pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Műfajok | opera operett |
| Aktív évek | 1934–1968 |
| Hangszer | énekhang |
| Hang | szoprán mezzoszoprán |
| Díjak | Az Operaház örökös tagja |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szilvássy Margit témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szilvássy Margit (Beszterce, 1910. november 16. – Budapest., 1988. február 7.) operaénekes (szoprán), érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja.
Életpályája
1929 és 1934 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult, mesterei Hilgermann Laura, Molnár Imre és Sík József (ének), valamint Palotay Árpád és Budanovits Mária voltak. A főiskola operai tanfolyamán 1934-ben megszerzett oklevéllel a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa lett, majd 1936-tól 1968-ig magánénekese. Nyugdíjba vonulása után 1968-tól énektanítással foglalkozott. A budapesti Operaház egyik legsokoldalúbb tagja volt, egyaránt kitűnően énekelte a szoprán- és a mezzoszoprán szerepeket; szerepköre az operettprimadonnától a szubretteken át a drámai hősnőkig terjedt. Európa több országában lépett fel vendégként.
1943 decemberében a Lippay Produkció felkérésére énekelte el Kodály Zoltán énekhangra és kamarazenekarra átírt népballadai feldolgozását Szőts István Kádár Kata című kisjátékfilmjének zenéjéhez.[2]
A 2002 óta a Nemzeti Örökség Intézete kezelése alatt álló, védett sírja a Farkasréti temetőben található [6/A–1–155].[3]
Főbb szerepei
- Márta (D'Albert: Hegyek alján)
- Musetta (Puccini: Bohémélet)
- Vénusz (Wagner: Tannhäuser)
- Marina Mnisek (Muszorgszkij: Borisz Godunov)
- Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület)
- Annina (R. Strauss: A rózsalovag)
- Rosalinda (J. Strauss: A denevér)
- Mrs. Meg Page (Verdi: Falstaff)
- Szaffi (J. Strauss: A cigánybáró)
- Glavari Hanna (Lehár: A víg özvegy)
- Házmesterné (Petrovics-Hubay: C’est la guerre)
- Anyós (Szokolay Sándor: Vérnász)
Díjai
- 1966 – Magyarország Érdemes Művésze díj
- 2016 – A Magyar Állami Operaház posztumusz örökös tagja
Jegyzetek
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 10.)
- ↑ Szentpály 1943.
- ↑ Nemzeti sírhelyek – Szilvássy Margit.
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 355. o.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Szentpály Istvánné: Vezényel: Kodály. Mozi Ujság, III. évf. 50. sz. (1943. december 15.) 3. o. arch Hozzáférés: 2018. december 7. PDF
- Szilvássy Margit. Nemzeti sírhelyek. Nemzeti Örökség Intézete, 2018. [2018. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 9.)
Zeneportál
Operaportál
