Szaharón Selah

Szaharón Selah
Született1945. július 3. (78 éves)[1]
Jeruzsálem
Állampolgárságaizraeli
SzüleiYonatan Ratosh
Foglalkozása
  • matematikus
  • professzor
  • egyetemi oktató
IskoláiJeruzsálemi Héber Egyetem
Kitüntetései

  • weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaharón Selah témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szaharón Selah (héber betűkkel שהרן שלח, izraeli héber átírásal Saharon Shelah) (Jeruzsálem, 1945. július 3. –) Bolyai és Wolf-díjas izraeli matematikus.

Életpályája

A matematika professzora a Jeruzsálemi Héber Egyetemen és a Rutgers Egyetemen, New Jerseyben (USA). 1988 óta az Izraeli Tudományos Akadémia tagja. 2000-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-díját. 2001-ben matematikai Wolf-díjat kapott. A kortárs matematikusok közül Shelah az egyik legtermékenyebb. 2003-ban eljutott 750-edik cikke megírásához, mintegy 190 társszerzővel. Erdős-száma 1. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.

Kutatási területe

Selah leginkább matematikai logikával, ezen belül modellelmélettel és halmazelmélettel foglalkozik.

Legfőbb eredményei

  • a Łoś-lemma kiegészítéseként megmutatta, hogy elemien ekvivalens modelleknek van izomorf ultrahatványa,
  • a modellelméletben klasszifikációelméletet dolgozott ki, ezzel megoldotta a Morley-problémát,
  • a topológiában
    • igazolta, hogy egy kompakt, metrikus, ívszerűen összefüggő, lokálisan ívszerűen összefüggő tér fundamentális csoportja nem lehet izomorf a racionális számok additív csoportjával,
  • halmazelméletben
    • Solovay híres tételének kiegészítéseként megmutatta, hogy ha konzisztens, hogy minden, valós számokból álló halmaz Lebesgue-mérhető, akkor konzisztens erősen elérhetetlen számosságok létezése,
    • igazolta, hogy nem bizonyítható p-pontok létezése,
    • kidolgozta a proper és szemiproper forszolás módszerét,
    • kidolgozta a pcf-elméletet, megmutatva, hogy noha a kontinuumhipotézissel kapcsolatos legfontosabb kérdések eldönthetetlenek, vannak mély, számossághatványozásról szóló ZFC tételek, például a nevezetes
ω 0 < ω 4 + ( 2 0 ) + . {\displaystyle \aleph _{\omega }^{\aleph _{0}}<\aleph _{\omega _{4}}+\left(2^{\aleph _{0}}\right)^{+}.}
    • bebizonyította, hogy van ω + 1 {\displaystyle \aleph _{\omega +1}} számosságú Jonsson-algebra,
    • Woodinnal igazolta, hogy, ha léteznek szuperkompakt számosságok, akkor minden valós projektív halmaz Lebesgue-mérhető.

Számos más területen is bizonyított alapvető eredményeket, például:

  • bebizonyította, hogy létezik Kuros-monstrum, azaz olyan 1 {\displaystyle \aleph _{1}} számosságú csoport, aminek nincs 1 {\displaystyle \aleph _{1}} számosságú valódi részcsoportja.
  • megmutatta, hogy a végtelen Abel-csoportokra vonatkozó Whitehead-probléma eldönthetetlen.
  • igazolta, hogy minden végtelen κ számosságra létezik κ számosságú direkt felbonthatatlan Abel-csoport.
  • bebizonyította, hogy primitív rekurzív korlát adható a van der Waerden-tétel számaira.

Kitüntetései

Könyvei

  • Classification theory and the number of nonisomorphic models, North-Holland, 1978
  • Proper forcing, Springer, 1982
  • Classification theory and the number of nonisomorphic models, második, bővített kiadás, North-Holland, 1990
  • Around classification theory of models, Springer, 1986
  • Cardinal Arithmetic, Oxford University Press, 1994
  • Proper and improper forcing, Springer, 1998

Jegyzetek

  1. MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  2. https://www.ams.org/prizes-awards/pabrowse.cgi?parent_id=27

Források

  • Selah cikkeinek archívuma
  • Saharon Shelah: The future of set theory
Sablon:Matematikai Wolf-díj
  • m
  • v
  • sz
  • Israil Gelfand / Carl Siegel (1978)
  • Jean Leray / André Weil (1979)
  • Henri Cartan / Andrej Kolmogorov (1980)
  • Lars Ahlfors / Oscar Zariski (1981)
  • Hassler Whitney / Mark Krein (1982)
  • Shiing-Shen Chern / Erdős Pál (1983/4)
  • Kunihiko Kodaira / Hans Lewy (1984/5)
  • Samuel Eilenberg / Atle Selberg (1986)
  • Kiyoshi Itō / Lax Péter (1987)
  • Friedrich Hirzebruch / Lars Hörmander (1988)
  • Alberto Calderón / John Milnor (1989)
  • Ennio de Giorgi / Ilja Pjatecki-Sapiro (1990)
  • Lennart Carleson / John G. Thompson (1992)
  • Mihail Gromov / Jacques Tits (1993)
  • Jürgen Moser (1994/5)
  • Robert Langlands / Andrew Wiles (1995/6)
  • Joseph Keller / Jakov Szinaj (1996/7)
  • Lovász László / Elias Stein (1999)
  • Raoul Bott / Jean-Pierre Serre (2000)
  • Vlagyimir Arnold / Szaharón Selah (2001)
  • Szato Mikio / John Tate (2002/3)
  • Grigorij Margulisz / Szergej Novikov (2005)
  • Stephen Smale / Hillel Furstenberg (2006/7)
  • Pierre Deligne / Phillip Griffiths / David Mumford (2008)
  • Dennis Sullivan / Shing-Tung Yau (2010)
  • Michael Aschbacher / Luis Caffarelli (2012)
  • George Mostow / Michael Artin (2013)
  • Peter Sarnak (2014)
  • James Arthur (2015)
  • Richard Schoen / Charles Fefferman (2017)
  • Alexander Beilinson / Volodimir Drinfeld (2018)
  • Simon Donaldson / Yakov Eliashberg (2020)
  • George Lusztig (2022)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 101618567
  • LCCN: n83217792
  • ISNI: 0000 0001 2145 7489
  • ORCID: 0000-0003-0462-3152
  • GND: 120062755
  • SUDOC: 031943179
  • NKCS: mub2012685358
  • BNF: cb12306562b
  • MGP: 22575
  • zsidóság Zsidóságportál
  • matematika Matematikaportál