Sőregtok

Sőregtok
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes) Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae) Alcsalád: Acipenserinae Nem: Acipenser Linnaeus, 1758 Faj: A. stellatus
Tudományos név
Acipenser stellatus Pallas, 1771
Szinonimák
Acipenser helops Pallas, 1814 Acipenser ratzeburgii Brandt, 1833 Acipenser rostratus Brandt & Ratzeburg, 1833 Acipenser seuruga Bonnaterre, 1788 Acipenser stellatus danubialis Brusina, 1902 Acipenser stellatus donensis Lovetsky, 1834 Acipenser stellatus illyricus Brusina, 1902
Elterjedés
Elterjedési területe (a kékben még él, a vörösben már kihalt)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Sőregtok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sőregtok témájú kategóriát.

A sőregtok (Acipenser stellatus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A sőregtok a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tenger, valamint az odatorkolló folyók lakója. A Dunában Pozsonyig észlelték, napjainkban a Vaskapunál lévő duzzasztómű megakadályozza, hogy felúszhasson a folyóban. Az utolsó ismert magyarországi példányt 1965-ben Mohácsnál fogták. Védett!

Megjelenése

A sőregtoknak 10-15 hátrafelé irányuló, éles hegyű, hátvértje van; a 26-40 finom oldalvért nem fedi egymást; 10-12 a hasvértek száma. Rendkívül karcsú, megnyúlt testének keresztmetszete kör alakú. Keskeny, hegyes, felfelé hajló orrának hossza meghaladja a fej hosszúságának felét. Alsó ajka középen megszakított. Háta rozsdabarna, feketésbarna árnyalattal, a fej oldalai vörhenyesek; hasoldala fehér, ezüstös csillogással. Előfordulhat csaknem fekete színű, szürkéssárga hasoldalú példány is. Orrának alsó fele hússzínű, a csontos vértek piszkosfehérek. A nőstény maximális testhossza 220 centiméter, testtömege 68 kilogramm.

Életmódja

A sőregtok vándorhal, van úgynevezett nyári és téli formája. Előbbi többnyire nem hatol messzire a folyók alsó szakaszán: ívóhelyei a folyók torkolatában, gyakran a delta előtt, a görgeteges, hordalékos részeken vannak. Júniusban ívik, az ivadék hamar visszatér a tengerbe. A téli forma messzire felúszik a folyókban, június–szeptemberben ívik. Tápláléka rovarlárvák, rákok és apró halak.

Egyéb elnevezései

Csillagostok, halak királya, királyhal, síreg, sőreg, vízipárduc.^[1]

Képek

• 
  A halpiacon
• 
  Azerbajdzsán egyik postabélyegén
• 
  Rajz a fejéről, felülről
• 
  és alulról

Jegyzetek

Források

• Acipenser stellatus Pallas, 1771 FishBase
• Bauchot, M.-L., 1987. Poissons osseux. p. 891-1421. In W. Fischer, M.L. Bauchot and M. Schneider (eds.) Fiches FAO d'identification pour les besoins de la pêche. (rev. 1). Méditerranée et mer Noire. Zone de pêche 37. Vol. II. Commission des Communautés Européennes and FAO, Rome.
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 15.)