Robert William Holley (Urbana, Illinois, 1922. január 28. – Los Gatos, Kalifornia, 1993. február 11.) amerikai biokémikus. 1968-ban Har Gobind Khoranával és Marshall Warren Nirenberggel megosztva elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a transzfer RNS szerkezetének felderítéséért.
Pályája
Robert W. Holley 1922. január 28-án született az illinoisi Urban városában. Szülei, Charles Elmer Holley és Viola Esther Holley (lánykori nevén Wolfe), mindketten tanárok voltak; Robert egyike volt négy fiuknak. Illinoisban, Kaliforniában és Idahóban járt különböző iskolákba és végül szülővárosában érettségizett 1938-ban. Az Illinoisi Egyetemen kémiát tanult és miután 1942-ben megszerezte a BSc oklevelet a Cornell Egyetemen folytatta tanulmányait. 1944-46-ban együtt dolgozott Vincent du Vigneauddal, aki először szintetizálta a penicillint. Holley 1947-ben szerezte meg doktorátusát szerves kémiából.
1947-ben az Amerikai Kémiai Társaság ösztöndíjával a Washingtoni Állami Egyetemen kezdett dolgozni, majd a következő évben visszatért a Cornellre, ahol 1950-ben docensi kinevezést kapott. 1955-1956-ban egy kutatóévet a CalTechben (California Institute of Technology) töltött. 1958-ban visszatért a Cornellre, egy, a Mezőgazdasági Minisztérium által finanszírozott laboratóriumba. 1962-ben biokémiai professzori kinevezést kapott. 1964-től kezdve teljes munkaidejében az egyetemen dolgozott és 1965-66-ban ő volt a biokémiai tanszék vezetője. A következő évet a kaliforniai Salk Intézetben töltötte, ahová 1968-tól végleg átköltözött (bár kapcsolatot a Cornell Egyetemmel továbbra is megtartotta), mint a molekuláris biológia professzora és a San Diegói Kaliforniai Egyetem (University of California, San Diego) társprofesszora.
Tudományos munkássága
Bár kémiai képesítést kapott, Holley megtartotta érdeklődését az élőlények iránt és szerves kémiából doktorált. Témája a szerves kémián belül is a természetes eredetű anyagok voltak, majd fokozatosan sodródott a biokémia felé, kutatta az aminosavakat, a peptideket, majd a fehérjék bioszintézisét kezdte tanulmányozni. Amikor sikerült izolálni az alanin transzfer RNS-ét, ez vált kutatásai fókuszpontjává és tíz évet töltött szerkezetének felderítésével. A viszonylag rövid RNS-molekula teljes nukleotidsorrendjével 1964 végére készült el, ez volt az első RNS-amelynek ismertté vált a szekvenciája.
A későbbiekben elsősorban a sejtosztódást és az azt szabályozó tényezőket kutatta, amivel jelentősen hozzájárult a rákkutatáshoz.
Elismerései
1968-ban Robert W. Holley a genetikai kód és a fehérjeszintézis más úttörőivel, Har Gobind Khoranával és Marshall W. Nirenberggel közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült.
Holley tagja volt az Amerikai Tudományos Akadémiának, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, az Amerikai Tudomány Haladását Segítő Társaságnak, az Amerikai Biokémiai és az Amerikai Kémiai Társaságnak. 1965-ben megkapta az orvostudományi alapkutatásért járó Albert Lasker-díjat.
Családja
Robert W. Holley 1945-ben házasodott össze Ann Dworkin matematikatanárnővel. Egy fiuk született, Frederick Holley. Robert W. Holley 1993. február 11-én halt meg tüdőrákban, 71 éves korában.
Jegyzetek
- ↑ http://www.nndb.com/gov/021/000127637/
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
- ↑ NNDB (angol nyelven)
Források
- Robert W. Holley – Biographical NobelPrize.org
- Robert W. Holley Notable Names Database
- Robert William Holley Encyclopaedia Britannica
|
---|
1901–1925 | |
---|
1926–1950 | - 1926: Johannes Fibiger
- 1927: Julius Wagner-Jauregg
- 1928: Charles Nicolle
- 1929: Christiaan Eijkman, Frederick Gowland Hopkins
- 1930: Karl Landsteiner
- 1931: Otto Heinrich Warburg
- 1932: Charles Scott Sherrington, Edgar Douglas Adrian
- 1933: Thomas Hunt Morgan
- 1934: George Whipple, George Minot, William Parry Murphy
- 1935: Hans Spemann
- 1936: Henry Hallett Dale, Otto Loewi
- 1937: Szent-Györgyi Albert
- 1938: Corneille Heymans
- 1939: Gerhard Domagk
- 1943: Henrik Dam, Edward Adelbert Doisy
- 1944: Joseph Erlanger, Herbert Spencer Gasser
- 1945: Alexander Fleming, Ernst Boris Chain, Howard Florey
- 1946: Hermann Joseph Muller
- 1947: Carl Ferdinand Cori, Gerty Cori, Bernardo Houssay
- 1948: Paul Hermann Müller
- 1949: Walter Rudolf Hess, António Egas Moniz
- 1950: Edward Calvin Kendall, Tadeus Reichstein, Philip Showalter Hench
|
---|
1951–1975 | - 1951: Max Theiler
- 1952: Selman Waksman
- 1953: Hans Adolf Krebs, Fritz Albert Lipmann
- 1954: John Franklin Enders, Thomas Huckle Weller, Frederick Chapman Robbins
- 1955: Hugo Theorell
- 1956: André Frédéric Cournand, Werner Forßmann, Dickinson W. Richards
- 1957: Daniel Bovet
- 1958: George Wells Beadle, Edward Lawrie Tatum, Joshua Lederberg
- 1959: Severo Ochoa, Arthur Kornberg
- 1960: Frank Macfarlane Burnet, Peter Medawar
- 1961: Békésy György
- 1962: Francis Crick, James D. Watson, Maurice Wilkins
- 1963: John Carew Eccles, Alan Lloyd Hodgkin, Andrew Huxley
- 1964: Konrad Emil Bloch, Feodor Lynen
- 1965: François Jacob, André Michel Lwoff, Jacques Monod
- 1966: Francis Peyton Rous, Charles Brenton Huggins
- 1967: Ragnar Granit, Haldan Keffer Hartline, George Wald
- 1968: Robert W. Holley, Har Gobind Khorana, Marshall Warren Nirenberg
- 1969: Max Delbrück, Alfred HersheySalvador Luria
- 1970: Bernard Katz, Ulf von Euler, Julius Axelrod
- 1971: Earl W. Sutherland, Jr.
- 1972: Gerald M. Edelman, Rodney Robert Porter
- 1973: Karl von Frisch, Konrad Lorenz, Nikolaas Tinbergen
- 1974: Albert Claude, Christian de Duve, George Emil Palade
- 1975: David Baltimore, Renato Dulbecco, Howard Martin Temin
|
---|
1976–2000 | - 1976: Baruch Samuel Blumberg, Daniel Carleton Gajdusek
- 1977: Roger Guillemin, Andrew Schally, Rosalyn Sussman Yalow
- 1978: Werner Arber, Daniel Nathans, Hamilton O. Smith
- 1979: Allan McLeod Cormack, Godfrey Hounsfield
- 1980: Baruj Benacerraf, Jean Dausset, George D. Snell
- 1981: Roger W. Sperry, David Hunter Hubel, Torsten Wiesel
- 1982: Sune Bergström, Bengt Samuelsson, John Robert Vane
- 1983: Barbara McClintock
- 1984: Niels Kaj Jerne, Georges J. F. Köhler, César Milstein
- 1985: Michael Stuart Brown, Joseph L. Goldstein
- 1986: Stanley Cohen, Rita Levi-Montalcini
- 1987: Tonegava Szuszumu
- 1988: James W. Black, Gertrude B. Elion, George H. Hitchings
- 1989: John Michael Bishop, Harold E. Varmus
- 1990: Joseph Edward Murray, Edward Donnall Thomas
- 1991: Erwin Neher, Bert Sakmann
- 1992: Edmond H. Fischer, Edwin G. Krebs
- 1993: Richard J. Roberts, Phillip Allen Sharp
- 1994: Alfred G. Gilman, Martin Rodbell
- 1995: Edward B. Lewis, Christiane Nüsslein-Volhard, Eric F. Wieschaus
- 1996: Peter C. Doherty, Rolf M. Zinkernagel
- 1997: Stanley B. Prusiner
- 1998: Robert F. Furchgott, Louis J. Ignarro, Ferid Murad
- 1999: Günter Blobel
- 2000: Arvid Carlsson, Paul Greengard, Eric R. Kandel
|
---|
2001–2025 | - 2001: Leland H. Hartwell, Tim Hunt, Paul Nurse
- 2002: Sydney Brenner, H. Robert Horvitz, John E. Sulston
- 2003: Paul Lauterbur, Peter Mansfield
- 2004: Richard Axel, Linda Buck
- 2005: Barry Marshall, Robin Warren
- 2006: Andrew Fire, Craig Mello
- 2007: Mario Capecchi, Martin Evans, Oliver Smithies
- 2008: Harald zur Hausen, Françoise Barré-Sinoussi, Luc Montagnier
- 2009: Elizabeth Blackburn, Carol W. Greider, Jack W. Szostak
- 2010: Robert Geoffrey Edwards
- 2011: Bruce Beutler, Ralph Steinman, Jules Hoffmann
- 2012: John B. Gurdon, Jamanaka
- 2013: James Rothman, Randy Schekman, Thomas Südhof
- 2014: John O’Keefe, May-Britt Moser, Edvard Moser
- 2015: William C. Campbell, Ómura Szatosi, Tu Ju-ju
- 2016: Ószumi Josinori
- 2017: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash, Michael W. Young
- 2018: James P. Allison, Hondzso Taszuku
- 2019: William Kaelin, Peter Ratcliffe, Gregg Semenza
- 2020: Harvey J. Alter, Michael Houghton, Charles M. Rice
- 2021: David Julius, Ardem Patapoutian
- 2022: Svante Pääbo
- 2023: Karikó Katalin, Drew Weissman
|
---|
Részletező sablonok: (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–) |
Nemzetközi katalógusok | - VIAF: 84793329
- ISNI: 0000 0000 5723 2196
- GND: 114769613
- NKCS: nlk20000083432
|
---|
- Orvostudományi portál
- USA-portál