Putnoki-dombság

Putnoki-dombság
ElhelyezkedésKárpát-medence, Északi-középhegység
Besoroláskistáj
Fontosabb településekPutnok, Serényfalva, Sajókaza
Legmagasabb pontKormos-verő (444 m)
FolyóvizekSzuha-patak, Csörgős-patak
ÁllóvizekMohos-tavak
Elhelyezkedése
Putnoki-dombság (Magyarország)
Putnoki-dombság
Putnoki-dombság
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 19′ 37″, k. h. 20° 29′ 20″48.326944444444, 20.48888888888948.326944°N 20.488889°EKoordináták: é. sz. 48° 19′ 37″, k. h. 20° 29′ 20″48.326944444444, 20.48888888888948.326944°N 20.488889°E

A Putnoki-dombság földrajzi kistáj az Északi-középhegység területén. Északról és keletről az Aggtelek–Rudabányai-hegység, nyugatról a szlovák határ, délről a Sajó völgye határolja. Közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéhez tartozik. A Sajó és a Szuha-völgy közötti, hegyvidéki jellegű, dús erdőkkel borított, vadregényes tömbjét Putnoki-hegységnek is nevezik.

Települések

A Putnoki-dombság területén a következő települések találhatók: Serényfalva, Putnok, Dubicsány, Sajógalgóc, Sajókaza, Szuhafő, Zádorfalva, Alsószuha, Dövény, Jákfalva, Felsőnyárád, Kurityán, Kelemér, Gömörszőlős.

Domborzat, vízrajz, talajok

A tájegység felszínét túlnyomórészt pliocénkori agyagos és homokos üledékek borítják. Kisebb területeit andezittufa és löszhöz hasonló üledékek fedik. Földrajzi tagoltságát a déli, délkeleti irányú völgyek határozzák meg, melyek között a dombhátakon túlnyomórészt tölgyesek alkotnak erdőtakarót.

A Putnoki-hegység legmagasabb pontjai: Kormos-verő (444 m), Fehérlovas, más néven Verem-bérc (441 m), Putnoki-bérc (415 m), Hegyes-hegy (410 m). Ezek mind Putnok és Kelemér között, a Szörnyű- és Zsuponyó-völgy által határolt hegységtagozati tömbben emelkedő erdős csúcsok. Jelentősebb völgy az említetteken kívül a galgóci Vár-völgy, a kazai Csüre- és Villám-völgy, valamint a Hidegkúti- és Bakóc-völgy.

A területen számos vízfolyás található, köztük a Szuha-, Csörgős-, Keleméri-, Szörnyűvölgyi- és Zsuponyó-patak. A tájegység országos hírű nevezetessége a Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Terület. A Szörnyű-völgyben (amely nevével ellentétben kellemes kirándulóhely) halastavakat létesítettek.

A kistáj talaját túlnyomórészt agyagbemosódásos barna erdőtalaj, a patakok mentén réti és öntéstalaj alkotja.

Flóra

A hegyhátakat túlnyomórészt csertölgyesek borítják. A korábban művelésbe vont, mára felhagyott szőlő- és gyümölcsültetvények helyén másodlagos vegetáció alakult ki. A réteken sokféle vadvirág díszlik. A patakokat az Északi-középhegységre másutt is jellemző növénytársulások kísérik. Különlegessége a tájegységnek a keleméri Mohos-tavak reliktumjellegű vegetációja, valamint a Szuhafőn 1999-ben megtalált bókoló gyömbérgyökér, mely növényfaj hazánk mai területéről korábban nem volt ismeretes. Figyelmet érdemel a Fehérlovas erdőtömbjében lévő szubmontán bükkös, a cseres-tölgyes állományba extrazonálisan beékelődve, szigetszerű előfordulásban, melyet Putnok város önkormányzata helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánított.

Fauna

A tájegység állatvilága gazdag. A sűrű erdőkben jelentős vadállomány él. A Putnoktól északra elterülő, hegyvidéki jellegű erdőtömb madárvédelmi szempontból kiemelt terület, ahol többek között ölyvek, héják és baglyok találnak otthonra. A keleméri Mohosnál 1986-ban medve tanyázott, a Hidegkúti-völgy ősbükkösében pedig hiúzt lőttek. A Bakóc-patakban régen vidra is élt. A sűrűségek lakója a ritkán szem elé kerülő vadmacska és a rendkívül szórványos előfordulású erdei pele. Az egykor változatos növényzetű völgyalji és hegyoldali kaszálórétek rovarvilágának diverzitása e területek cserjésedése, beerdősülése miatt eltűnőben van.

A médiában

A Másfélmillió lépés Magyarországon című országjáró filmsorozat forgatócsoportja 1979 augusztus derekán az Aggteleki-karsztról a Bükk hegység felé tartva, Kelemér és Putnok között a Szörnyű-völgyön gyalogolt végig. A keleméri Mohosok és az egész tájegység növénytani értékeit a filmben Zólyomi Bálint botanikus professzor ismertette, aki gyermekkorában Putnokon élt, később pedig behatóan kutatta a térség növényvilágának múltját és jelenét.

Forrásmunka

Malatinszky Ákos: Botanikai és tájgazdálkodási vizsgálatok a Putnoki-dombságban. Doktori értekezés. Szent István Egyetem, Gödöllő, 2006

Sablon:Magyarország tájai
  • m
  • v
  • sz
Magyarország földrajzi nagy-, közép- és kistájai
Alföld
Illancs •  Bácskai löszös síkság
Érd–Ercsi-hátság •  Váli-víz síkja •  Közép-Mezőföld •  Velencei-medence •  Sárrét •  Sárvíz-völgy •  Dél-Mezőföld •  Enyingi-hát •  Káloz–Igari-löszhátak •  Sió-völgy
Drávamenti-síkság
Dráva-sík •  Fekete-víz síkja •  Nyárád–Harkányi-sík
Taktaköz •  Borsodi-ártér •  Hevesi-ártér •  Szolnoki-ártér •  Jászság •  Tiszafüred–Kunhegyesi-sík •  Szolnok–Túri-sík •  Tiszazug •  Hortobágy
Alsó-Tisza-vidék
Marosszög •  Dél-Tisza-völgy
Hatvani-sík •  Tápió-vidék •  Gyöngyösi-sík •  Hevesi-sík •  Borsodi-Mezőség •  Sajó–Hernád-sík •  Harangod
Közép-Nyírség •  Északkelet-Nyírség •  Délkelet-Nyírség •  Dél-Nyírség •  Nyugati-Nyírség (vagy Löszös-Nyírség)
Hajdúhát •  Dél-Hajdúság
Kisalföld
Szigetköz •  Mosoni-sík •  Fertő-medence •  Hanság •  Kapuvári-sík •  Csornai-sík •  Rábaköz
Marcal-völgy •  Kemenesalja •  Pápa–Devecseri-sík
Komárom–Esztergomi-síkság
Győr–Tatai-teraszvidék •  Igmánd–Kisbéri-medence •  Almás–Táti-Duna-völgy
Nyugat-magyarországi-
peremvidék
Felső-Zala-völgy •  Kerka-vidék •  Göcsej •  Egerszeg–Letenyei-dombság •  Principális-völgy •  Zalaapáti-hát •  Alsó-Zala-völgy •  Zalavári-hát •  Mura bal parti sík
Dunántúli-dombság
Kis-Balaton •  Nagy-Berek •  Somogyi parti sík •  Balaton •  Balatoni-riviéra •  Tapolcai-medence •  Keszthelyi-riviéra
Nyugat-Külső-Somogy •  Kelet-Külső-Somogy •  Dél-Külső-Somogy
Marcali-hát •  Kelet-Belső-Somogy •  Nyugat-Belső-Somogy •  Közép-Dráva-völgy
Mecsek és
Tolna–Baranyai-dombvidék
Mecsek •  Baranyai-hegyhát •  Völgység •  Tolnai-Hegyhát •  Szekszárdi-dombság •  Pécsi-síkság •  Geresdi-dombság •  Villányi-hegység •  Dél-baranyai-dombság •  Zselic
Dunántúli-középhegység
Tátika-csoport •  Keszthelyi-fennsík •  Badacsony–Gulács-csoport •  Balaton-felvidék •  Vilonyai-hegyek •  Veszprém–Nagyvázsonyi-medence •  Kab-hegy–Agártető-csoport •  Sümeg–Tapolcai-hát •  Devecseri-Bakonyalja •  Öreg-Bakony •  Bakonyi-kismedencék •  Keleti-Bakony •  Veszprém–Devecseri-árok •  Pápai-Bakonyalja •  Pannonhalmi-dombság •  Súri-Bakonyalja
Vértes–Velencei-hegyvidék
Bársonyos •  Által-ér-völgy •  Móri-árok •  Vértes-fennsík •  Vértes peremvidéke •  Gánti-medence •  Zámolyi-medence •  Sörédi-hát •  Lovasberényi-hát •  Velencei-hegység
Gerecse •  Etyeki-dombság •  Zsámbéki-medence •  Budai-hegyek •  Tétényi-fennsík •  Budaörsi- és Budakeszi-medence •  Pilisi-hegyek •  Pilisi-medencék
Észak-magyarországi-
középhegység
Börzsöny
Kosdi-dombság •  Nézsa–Csővári-dombság •  Központi-Cserhát •  Galga-völgy •  Ecskendi-dombság •  Cserhátalja •  Terényi-dombság •  Szécsényi-dombság •  Karancs •  Litke–Etesi-dombság •  Gödöllői-dombság •  Monor–Irsai-dombság
Magas-Mátra •  Nyugati-Mátra •  Déli-Mátra •  Keleti-Mátraalja •  Nyugati-Mátraalja •  Mátralába •  Parád–Recski-medence
Bükk-fennsík •  Északi-Bükk •  Déli-Bükk •  Tárkányi-medence •  Egri-Bükkalja •  Miskolci-Bükkalja •  Tardonai-dombság •  Upponyi-hegység
Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
Aggteleki-hegység •  Alsó-hegy •  Rudabányai-hegység •  Szalonnai-hegység •  Bódva-völgy •  Tornai-dombság
Központi-Zemplén •  Abaúji-Hegyalja •  Tokaji-hegy •  Szerencsi-dombság •  Hegyalja •  Hegyköz •  Vitányi-rögök
Észak-magyarországi-medencék
Alsó-Ipoly-völgy •  Középső-Ipoly-völgy •  Nógrádi-medence •  Zagyva-völgy •  Medves-vidék •  Heves–Borsodi-dombság •  Tarna-völgy •  Ózd–Egercsehi-medence •  Pétervásárai-dombság •  Sajó-völgy •  Putnoki-dombság •  Szendrői-rögvidék •  Rakacai-völgymedence •  Cserehát •  Hernád-völgy •  Szerencsköz
Forrás: Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8