Pusztamagyaród

Pusztamagyaród
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Letenyei
Jogállás	község
Polgármester	Balázs Henriett (független)[1]
Irányítószám	8895
Körzethívószám	93
Népesség
Teljes népesség	527 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	33,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	16,02 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 36′ 00″, k. h. 16° 49′ 60″46.6, 16.83333346.600000°N 16.833333°EKoordináták: é. sz. 46° 36′ 00″, k. h. 16° 49′ 60″46.6, 16.83333346.600000°N 16.833333°E
Pusztamagyaród Pozíció Zala vármegye térképén
Pusztamagyaród weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztamagyaród témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pusztamagyaród község Zala vármegyében, a Letenyei járásban, a Zalai-dombság területén, a Göcsejben.

Fekvése

A Zalaegerszeg-Nagykanizsa-Letenye háromszögön belül fekszik, nem messze annak középpontjától; területén a Zalaegerszeg és Letenye térségét összekötő, Becsehely és Bak között húzódó 7536-os út halad végig.

Története

Pusztamagyaród ősi település, mely valószínűleg már a kőkorszakban is lakott hely lehetett. A régi település a honfoglalás körüli időkben nem a mai helyén, hanem a mai falutól körülbelül 4 km-re volt található, amelynek központja egy templom és egy a pálos kolostor volt.

A település nevét 1214-ben említették először Moghorod alakban. A település maihoz hasonló elnevezése 1720-ból maradt fenn, ekkor már Pusztamagyaródnak írták.

A törökök többször is feldúlták a falut; többek között 1576-ban, 1578-ban és 1582-ben szinte teljesen feldúlták, felégették. Kanizsa eleste után e helységet is bekapcsolták a végvárak láncolatába a kanizsán állomásozó törököktől való védelem céljából. Az őrség tagjainak palánkvárával a mai Rákóczi út helyén hoztak létre egy települést.

A falut a törökök a 17. században szintén többször megtámadták, ezért az itt élő jobbágyok - nyugalmuk biztosítása érdekében - adót fizettek nekik. A település az 1680-as években teljesen elpusztult, még 1714-ben is néptelen volt.

A felszabadító háborúk utáni első évtizedekben többen a helységre több nemesi család is igényt tartott:

1720 körül többek között a Perneszy, László, Balog, Csapody, Tulok családok voltak a fő birtokosai. 1728-ban 12 jobbágy és 16 zsellér lakott a községben, a területeket irtásföldekkel növelték.

1778 körül a Mária Terézia-féle urbárium idején egy egész telekhez 20 hold szántó, 8 szekér rét és féléves bormérési jog tartozott. A robotot négy marhával teljesítették, a kilencedet termésben adták. 1778-ban 590 lakos élt a településen, s ugyanekkor a szombathelyi püspökség fennhatósága alá került az egyház.

1836-ban az összlakosság 638 fő, többségük római katolikus vallású. A falu fontos jövedelemforrása volt a szőlészet-borászat, mely későbbi jómódjuk alapját is képezte. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban a feljegyzések szerint a faluból négyen vettek részt: Cziráki Ferenc, Ludasi József, Németh Ferenc, Püspöky Grácián, aki Budavár visszafoglalásánál elsőnek rohant a vár falaira és tűzte fel a nemzeti lobogót. E tettéért a szabadságharc után súlyos börtönbüntetést kapott, birtokát elkobozták.

1867-ben a kiegyezés után a településen körjegyzőség működött, első tisztségviselője Simon mester volt. A falu népessége 1890-re elérte az 1152 főt.

1919-ben a községben direktórium alakult meg, tagjai: Busa József, Szabó Imre, Tóth János, Istiván Pál voltak.

1945. április 8.-án megalakult földkiosztó bizottság tgjai: Pete János, Számpli Mihály, Karakai István, Karakai János voltak. 55 gazda kapott földet és hozzá birtoklevelet.

1948-ban alakult meg a tsz, 1959-től pedig termelőszövetkezeti község lett Pusztamagyaród.

1948-ban 8 osztályos iskoláját államosították, ekkor 4 tanító 174 diákot oktatott itt. Hat évvel később óvodát és további tantermeket létesítettek. Ebben a két intézményben folyt a gyermekek nevelése, tanítása egészen 2001-ig.

Az 1950-es évektől a faluban kultúrotthon, mozi, könyvtár alakult, szolgálva a művelődni, szórakozni vágyó embereket, ez évben alakult meg a Községi Közös Tanács is, első elnöke Busa József lett.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Gyurkó Antal (független)^[3]
• 1994–1998: Gyurkó Antal (független)^[4]
• 1998–2002: Kovács Károlyné (független)^[5]
• 2002–2006: Kovács Károlyné (független)^[6]
• 2006–2010: Kovács Károlyné (független)^[7]
• 2010–2014: Kovács Károlyné (független)^[8]
• 2014–2019: Kovács Károlyné (független)^[9]
• 2019–2024: Balázs Henriett (független)^[1]
• 2024– :

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 86,8%, cigány 11,5%, német 1,3%. A lakosok 83,5%-a római katolikusnak, 3,4% reformátusnak, 0,84% evangélikusnak, 1,5% felekezeten kívülinek vallotta magát (10,6% nem nyilatkozott).^[10]

Nevezetességei

• Római katolikus temploma - Keresztelő Szent János tiszteletére lett szentelve, 1974-ben renoválták. A templom egy tornyos, háromszög oromzatos műemlék jellegű épület. A mai templom 1830 táján lett teljesen kész. 1924-ben a fazsindelyt palára cserélték, 1939-ben a belsejét, majd 1964-ben a külsejét újították fel.

• Szent Flórián temetőkápolna A 18. század első felében létesült famennyezetes kis építmény, 1778-ra már romossá vált. A mai templomot négy év múlva kezdték el építeni, de csak 1830 táján lett teljesen kész. 1924-ben a fazsindelyt palára cserélték, 1939-ben a belsejét, majd 1964-ben a külsejét újították fel.

Híres emberek

• Csesznák Benő (1845-1909) altábornagy, katonatiszt, a Ludovika Akadémia parancsnoka (1895-1899).^[11]
• Nagy István (1882–1951) földbirtokos, zalai helyi politikus, országgyűlési képviselő itt született és haláláig itt élt.

Jegyzetek

Külső hivatkozások

• A település hivatalos honlapja

Kapcsolódó szócikkek