Pongrácz Zoltán

Pongrácz Zoltán (Magyardiószeg, 1912. február 5. – Budapest, 2007. április 3.) zeneszerző, az elektroakusztikus zene magyarországi úttörője.

Életpályája

Pongrácz Ernő (1882–1972) diószegi sebészfőorvos és Novák Ida (1883–1924) tanítónő elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnázium első osztályát Pozsonyban, a továbbiakat 1922-től a budapesti Érseki Katolikus Reálgimnáziumban (Rákócziánum) végezte. Magánúton már ekkor tanult zeneszerzést Mathia Károlytól, első kompozícióit is a középiskolában mutatták be. Az érettségi utáni nyáron népdalokat gyűjtött szülőföldjén, ennek nagy szerepe volt abban hogy 1930 és ’35 között Kodály Zoltán növendéke lehetett a Zeneművészeti Főiskolán. A népdalgyűjtést akadémistaként is folytatta. A végzés utáni tanévben fizetés nélküli asszisztense volt Kodálynak.

1936–37-ben ösztöndíjjal karnagyképzőt végzett Bécsben Rudolf Niliusnál. Egy tanévet egykori gimnáziumában tanított, majd az 1939–40-es évadban a budapesti Opera korrepetitora. 1940–41-ben a berlini Humboldt Egyetemen összehasonlító zenetudományt hallgatott, itt ismerte meg a gamelánzenét. Hazatérése előtt Salzburgban Clemens Kraussnál a vezénylés alapjaival ismerkedett. Dohnányi Ernő protezsáltjaként 1943-tól a Magyar Rádió zenei részlegénél dolgozott. Ezen időszakban a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom tagja volt, a XII. kerületi nyilas szervezet tevékenységében aktívan részt vett. Rádiós munkája mellett – ahol többek közt letiltotta Bartók műveit –, „Kun páterrel” átvette a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Egyesületének vezetését.^[3] A második világháború utáni felelősségre vonás eredményeképpen eltiltották a budapesti munkavállalástól.

1946-tól a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar és a helyi Szent Anna-templom kórusának dirigense volt. Házasságot kötött Mátyás Mária opera-énekesnővel. 1949-ben a világháborús szerepe miatti újabb eljárás elől Jugoszláviába disszidált, de visszatoloncolták. 1953-ig Csanádapácán volt kántor, majd a Békéscsabai Állami Építőipari Vállalatnál kapott adminisztrátori állást.^[4] Gulyás György közbenjárására tanított a békéstarhosi énekiskolában és vezényelte a békéscsabai zenekart. 1954-től tíz éven át újra Debrecenben élt zenetanárként és a MÁV-zenekar karmestereként.

1964-ben és 1965-ben Darmstadtban szerezte első ismereteit az elektroakusztikus zenéről, 1965–66-ban az utrechti Holland Királyi Egyetemen Gottfried Michael Koenig növendéke volt az egyetem szonológiai intézetében. Ekkor írta az első magyar szerzőtől származó elektroakusztikus művet, a Kryptothesiphont (Phonothèse címmel is ismert). 1967-ben az Alföldben indított vitasorozatot A zeneművészet „harmadik korszaka” címmel. 1972-től a Mafilm, 1974-től a Magyar Rádió Elektronikus Zenei Stúdiójának egyik legtöbbet alkotó művésze. 1975 és 1995 között a Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanáraként tevékenykedett.

A bourges-i székhelyű International Confederation of Electroacoustic Music egyik alapító tagja, majd alelnöke volt, később a nemzetközi igazgatóság tagja lett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996 és 2000 között alelnöke.

Későbbi élettársával, Kormányos Ilona Piroskával a csanádapácai templomban töltött kántori évei alatt ismerkedett meg. Két gyermekük született: Pongrácz István Zoltán és Ilona.^[2]

Díjak, elismerések

• Ferenc József-díj (1939)
• Mesteri fokozat GMEB-UNESCO (1988)
• Francia Euphonies d’or (1989)
• Érdemes művész (1989)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992)
• Erkel Ferenc-díj (1996)
• Vox electronica (Magyar Rádió, 2000)

Főbb művei

Operák

• Odysseus és Nausikaa
• Az utolsó stáció

Oratóriumok és kantáták

• A Teknőkaparó legendája
• Út omnes unum simt
• Missa solemnis Buda expugnata
• Kossuth kantáta
• Apollón Mozagetész

Zenekari és hangszeres művek

• Szimfónia
• Három zenekari etűd
• Pastorale
• Gamelán zene
• Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára
• Három bagatell ütőhangszerekre
• Magyar régiségek

Elektroakusztikus művek

• Mariphonia
• Madrigál
• Tizenkét körszalag
• 144 hang
• Bariszféra
• Szukcesszív és poláris kontrasztok
• Egy Cisz-dúr akkord története

Elektronika és hangszeres zene

• Szaxofonverseny
• Cimbalomverseny
• A balgaság dicsérete
• Szatíra bariton szólóra és vegyeskarra
• Közeledni és távolodni (elektronikus hangdráma Gerhard Rühm szövegére)

Könyvek

• Népzenészek könyve ; Zeneműkiadó, Budapest, 1965
• Mai zene, mai hangjegyírás; Zeneműkiadó, Budapest, 1971
• Zeneelmélet szórakoztatózenészek részére; Országos Szórakoztatózenei Központ–Táncsics, Budapest, 1975
• Az elektronikus zene; Zeneműkiadó, Budapest, 1980

Jegyzetek

Források

• Keuler Jenő: A magyar elektronikus zene pionírja. Pongrácz Zoltán zeneszerző-karnagy születésének centenáriumára = Parlando 2012 1. sz.
• Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. 367. o. ISBN 9633306728
• Kovács Ilona: Pongrácz Zoltán életrajz a Magyar Művészeti Akadémia oldalán
• Pongrácz Zoltán. Zeneakadémia. (Hozzáférés: 2018. január 6.)
• Kovács Ilona: Pongrácz Zoltán; Mágus, Budapest, 2004 (Magyar zeneszerzők)