Magyar Dolgozók Pártja

Magyar Dolgozók Pártja
Adatok
Elnök	Rákosi Mátyás Gerő Ernő Kádár János
Utolsó vezető	Gerő Ernő
Alapítva	1948. június 12.
Feloszlatva	1956. október 31.
Elődpárt	Magyar Kommunista Párt (MKP)
Utódpárt	Magyar Szocialista Munkáspárt
Székház	1056 Budapest, Akadémia utca 17.
Ifjúsági tagozat	Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ)
Pártújság	Szabad Nép
Ideológia	Kommunizmus Marxizmus–leninizmus sztálinizmus
Politikai elhelyezkedés	szélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét	1948–1956
Hivatalos színei	vörös
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Dolgozók Pártja témájú médiaállományokat.

A kommunizmus Magyarországon
Korszakok, események
Magyarországi Tanácsköztársaság (1919) Kékcédulás választás (1947) „Szalámitaktika” Magyar Népköztársaság (1949–1989) Kommunista hatalomátvétel (1947–1949) Rákosi-korszak (1949–1956) 1956-os forradalom Kádár-korszak (1956–1989) „Gulyáskommunizmus” Rendszerváltás (1989)
Meghatározó politikusok
Kun Béla Rákosi Mátyás Nagy Imre Kádár János A Politikai Bizottság (PB) tagjai
Pártok, szervezetek
Kommunisták Magyarországi Pártja (1918–43) Békepárt (1943/44) Magyar Kommunista Párt (1944–48) Baloldali Blokk (1946–48) Magyar Dolgozók Pártja (1948–56) Magyar Szocialista Munkáspárt (1956–89) Magyar Munkáspárt (1989–) Magyarországi Munkáspárt 2006 (2006–) Táncsics – Radikális Balpárt (2014–2023)
Sablon:Kommunizmus Magyarországon m v sz

A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) sztálinista irányvonalat követő kommunista párt volt Magyarországon 1948 és 1956 között, amely 1948. június 12-én alakult a Szociáldemokrata Párt (SZDP) erőszakos felszámolásával és a Magyar Kommunista Pártba történő beolvasztásával. Az egyesülés a kommunisták dominanciájának platformján jött létre és megszüntette az SZDP-t.

Az egyesülés előzményei

1945-től a Magyar Kommunista Párt – főleg a Belügyminisztérium és a politikai rendőrség ellenőrzésén keresztül és a megszálló szovjet hadsereg irányítása alatt álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság (röviden SZEB) segítségével – parlamenti képviseleti arányánál jóval nagyobb hatalmat birtokolt.

Politikai ellenfelei (sőt alkalmi szövetségesei) megosztásával – a szalámitaktika néven elhíresült módszerrel –, a kommunistákkal nem szimpatizáló politikusok perbefogásával, elhurcolásával és elüldözésével az évtized végére egyeduralkodó pozícióba került. Az egyetlen megmaradt számottevő még részlegesen független politikai erő az SZDP lett. Ennek nem együttműködő politikusaival szemben a kommunisták ugyanazokat a módszereket alkalmazták, mint azokkal szemben, akiket ellenségeiknek tekintettek, a pártnak látszatra egyenlő felek közti pártegyesülést (valójában bekebelezést) ajánlottak. A hiteles szociáldemokrata politikusok (Peyer Károly, Kéthly Anna, Szélig Imre, Szeder Ferenc, Valentiny Ágoston, Györki Imre stb.) pártvezetésből való kiszorítása után a megalkuvó szociáldemokrata vezetők számára csak a behódolás és (legalább ideiglenes) kommunista pártkarrier, vagy egzisztenciájuk (életük) veszélyeztetése maradt, mint választási lehetőség.

Vezető funkcionáriusai

A párt elnöke kezdetben, 1950-ig a szociáldemokrata Szakasits Árpád volt. A tényleges hatalom azonban a kommunista Rákosi Mátyás kezében volt. Jelentős szerepe volt a párt irányításában Gerő Ernőnek is. A pártfőtitkár-helyettesi tisztséget Marosán György töltötte be.

A Magyar Dolgozók Pártja 1956. október 31-én, a forradalom idején átalakult, és Magyar Szocialista Munkáspárt néven működött tovább, 1957-től Kádár János vezetésével.

Források

• 1948. június 12. | Megalakul a Magyar Dolgozók Pártja rubicon.hu

További információk

• Az 1945 utáni munkáspártok iratai

Kapcsolódó szócikkek

• A magyar kommunista pártok Politikai Bizottságainak taglistája
• Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ)