Kim Jongnam

Nem tévesztendő össze a következővel: Kim Dzsongnam (Kim Dzsongil fia).

Nem tévesztendő össze a következővel: Kim Jongnam (birkózó).

Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Kim Jongnam
Kim 2014-ben
A Legfelsőbb Népi Gyűlés Prezídiumának 12. elnöke
Hivatali idő 1998. szeptember 5. – 2019. április 11.
Elnök	Kim Ir Szen (Kim Il-sung)
Előd	Jang Hjongszop (Yang Hyong-sop)
Utód	Cshö Rjonghe (Choe Ryong-hae)
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 5. külügyminisztere
Hivatali idő 1983. december 1. – 1998. szeptember 5.
Előd	Ho Dam (Heo Dam)
Utód	Pek Namszun (Paek Nam-sun)
Született	1928. február 4. (96 éves) Phenjan (Pyongyang), Gyarmati Korea
Párt	Koreai Munkapárt
Szülei	Kim Theksze (김택세, Kim Taek-se)
Foglalkozás	tanár
Iskolái	Kim Ir Szen Egyetem Rostov State University Tomsk State University
Vallás	ateista
Díjak	Kim Dzsongil-érdemrend (2012) Kim Ir Szen-érdemrend Hero of Labor (1998)
Kim Jongnam aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kim Jongnam témájú médiaállományokat.

Kim Jongnam (hangul: 김영남, handzsa: 金永南, RR: Kim Yong-nam^?; Phenjan (Pyongyang), 1928. február 4.–) észak-koreai politikus. 1983 és 1998 között az állam külügyminisztere, 1998 és 2019 között az észak-koreai törvényhozás, a Legfelsőbb Népi Gyűlés Prezídiumának elnöke volt.

Élete

Kim Theksze (Kim Taek-se) első fiaként született Koreában, Phenjan (Pyongyang-)ban. Született később egy fiútestvére, Kim Dunam néven.

1956-ban kezdett el dolgozni a Koreai Munkapárt külügyi osztályán, 1962 novemberében külügyminiszter-helyettes lett. 1970-ben beválasztották a Koreai Munkapárt Központi Bizottságába, 1972-ben pedig a külkapcsolatokért felelős állami szervezet elnöke, majd szintén ebben az évben a Legfelsőbb Népi Gyűlés házelnöke lett. 1982-ben Kim Ir Szen-érdemrendre terjesztették fel, 2012-ben pedig megkapta a Kim Dzsongil-érdemrendet is.^[1]

2019. április 11-én, húsz évnyi elnöklés után távozott a Legfelsőbb Népi Gyűlés éléről. Az utolsó diplomata, akit fogadott, Csoma Mózes, Magyarország nagykövete volt.^[2]

Források