Hugo Martiny von Malastów
| Hugo Martiny von Malastów | |
 | |
| Oskar Brüch rajza | |
| Született | 1860. február 13. Kranj, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Meghalt | 1940. november 30. (80 évesen) Graz |
| Állampolgársága | osztrák |
| Nemzetisége |  Osztrák |
| Szolgálati ideje | 1879 – 1919 |
| Rendfokozata | vezérezredes |
| Csatái | |
| Kitüntetései |
|
| Iskolái | Theresianum Katonai Akadémia |
Hugo Martiny von Malastów (Kranj, 1860. február 13. – Graz, 1940. november 30.) császári és királyi vezérezredes.
Élete
Ifjúkora
1860-ban született Krainburgban, római katolikus családban.[1] Édesapja állami tisztviselő volt, ám őt a katonai pályára nevelték. Alapfokú tanulmányait és a négy osztályos gimnáziumot (1870-1874) is szülőhelyén végezte el. A St. Pölteni katonai kollégiumban egy évig tanulhatott 1874 és 75 között. 1875 és 76 között pedig a Mährissch-Weisskircheni katonai főreáliskolában tanult. Ezt követően 1876 és 79 között a bécsújhelyi katonai akadémia növendéke volt.[1]
Katonai szolgálata
Katonai szolgálatát hadnagyként kezdte meg 1879-ben a császári és királyi 53. gyalogezrednél, Jajce, Tulln, Görz, Zágráb állomáshelyekkel. 1884-ben főhadnaggyá léptették elő. 1884-től 1886-ig a Bécsi Hadiiskola növendéke volt. 1887-től a császári és királyi 53. gyalogdandár vezérkari tisztje volt, 1891-ben pedig térképész a császári és királyi 3. és 5. térképészosztagokban.[1] Tordán, illetve Kolozsvárott.
Az első világháború kitörését követően a 14. gyalogoshadosztály parancsnoka volt az orosz fronton. 1915 áprilisától pedig a császári és királyi X. hadtest megbízott a parancsnoka az orosz fronton. 1917 szeptemberétől a XIV. hadtest, majd 1918-tól a III. parancsnoka volt az olasz fronton. 1918. november 3-án olasz hadifogságba esett és szabadulását követően (1919) nyugdíjazták.[1]
Szolgálata során német anyanyelve mellett elsajátította a francia, a horvát, az angol, a szlovén, az olasz és a magyar nyelveket. Feleségétől egy fia és egy lánya született.[1]
1940-ben, Grazban hunyt el.
Kitüntetései
Hazai kitüntetései
|
|
Külföldi kitüntetései
- Orosz Szent Szaniszló Rend 2. osztály keresztje (1904)
- Német Vaskereszt 2. osztálya (1915)
- Német Vaskereszt 1. osztálya (1915)
Források
- ↑ a b c d e Balla Tibor. A Nagy Háború osztrák-magyar tábornokai, 1. kiadás, Argumentum Kiadó (2010). ISBN 9789634465850 227-228 oldal
Az első világháború portálja
Történelemportál
