Fejlődéslélektan

Pszichológia
Portál •  Műhely Pszichológiatörténet
Elméleti irányzatok
Pszichoanalízis Gestaltpszichológia Behaviorizmus Kognitív pszichológia Ökológiai pszichológia Evolúciós pszichológia
Kutatási alapterületek
Általános lélektan Szociálpszichológia Személyiségpszichológia Fejlődéspszichológia
Alkalmazott területek
Börtönpszichológia Egészségpszichológia Gyógypedagógiai pszichológia Iskolapszichológia Klinikai pszichológia Környezetpszichológia Kriminálpszichológia Munkapszichológia Neuropszichológia Orvosi pszichológia Reklámpszichológia Sportpszichológia Szervezetpszichológia Szexuálpszichológia
Sablon:Pszichológia m v sz

A fejlődéslélektan (fejlődéspszichológia) a tudományos pszichológia főbb kutatási ágainak egyike, angolul developmental psychology. Azokkal az általános testi, értelmi, érzelmi, társas és személyiségbeli változásokkal foglalkozik, amelyeken az emberek koruk előrehaladtával keresztül mennek, a fogantatástól az élet végéig.

A fejlődéslélektannak, mint tudománynak, a célja a különböző fejlődési funkciók leírása, megmagyarázása, összehasonlítása és előrejelzése.

Jean Piaget

Claparéde és Binet követője a francia gyermek-vizsgálók (funkcionalisták) sorában. A gyermekeket feladatokba állítva - azokat nem csak a megoldás érdekli, hanem az odavivő út is. Hirdeti: a gyermeki értelem fejlődése - nem csak felhalmozás (akkumuláció), hanem minőségi változás is.^[1] Az óvodai beszédet összekapcsolja a klinikai kikérdezéssel. Észreveszi, hogy a gyerek beszéddel kíséri tevékenységét. Világképet barkácsol a környezetéről. Persze, az ajtónak is lelke van, ha nem akar kinyílni. A kiscsoportos még úgy látja: a szélesebb edényből keskenyebbe töltött víz több lesz. A mennyiség és számállandó fokozatosan alakul ki benne.^[2]

Mérei Ferenc

Az együttműködésre az együttes munka, a törvényességre a játékszabály, a közösségi feladatok megoldására a gyermekcsoportok előtt lebegő feladatok megoldása nevel. A gyermeki csoportosulásokhoz való hűség előállapota annak a hűségnek, amely a felnőttet hazájához, társadalmi osztályához fűzi.^[3] Minden nevelő döntő kérdése - mennyire hagyja megkapaszkodni gondozottját, mikor önállósítsa.^[4] A fennakadás, visszaesés és visszatolódás jelensége - a túlhaladott réteg újbóli előbukkanása.^[5]

Henri Wallon

Összekapcsolta az orvosi és a fejlődéslélektani pszichológiát. Az introspekció befelé vetítése csak azt jelenti, ami közös mindannyiunk kapcsolataiban a többiekkel, mindünknek a valósággal.^[6] Szociálpszichológiai szempontú gyermeklélektana a nagyobb társadalmi csoportok és az egyén gondolkodás-viszonyát lefordítja a családi (mikroszociális) kettősére, a felnőtt - gyerek sarkak /pólusokra. Orvosi párhuzamot von az idegi (neurológiai) feltételek és a személyiségtípusok között. A motoros és érzelmi mozzanatok fokozatosan válnak jellé.^[7]

Alekszej Nyikolajevics Leontyjev

A fejlődés lényege, Vigotszkij-iskola szerint; a közvetlen természeti, lelki jelenségek társak, a nyelvi rendszer közvetíti őket. A gyermeki fejlődés döntő mozzanata a váltás (játék, tanulás, munka, dal, sport stb.) az uralkodó (domináns) módok között.^[8]

Források

• Pléh Csaba (2010): A lélektan története /17. A fejlődéselv diadalútja. ISBN 978 963 276 052 0
• Pléh Csaba - Boross Ottilia (2008). Pszichológia : a pszichológia legfontosabb fogalmai magyar és angol nyelven. Budapest, Akadémiai Kiadó (Akadémiai lexikonok) Fejlődéslélektan lásd 107-108.
• Pszichológiai lexikon (2007). Budapest, Helikon. Fejlődéslélektan lásd 113.

Kapcsolódó szócikkek

• Jean Piaget
• Henri Wallon
• Mérei Ferenc
• Alekszej Nyikolajevics Leontyjev
• Pedagógiai pszichológia

Ez a pszichológiával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!