Else Lasker-Schüler

Else Lasker-Schüler
Else Lasker-Schüler (1890)
Élete
Született	1869. február 11. Elberfeld, Porosz Királyság Elberfeld, Németországi Szövetségi Köztársaság
Elhunyt	1945. január 22. (75 évesen) Jeruzsálem
Sírhely	Olajfák hegye Zsidó Temető
Házastársa	Bertold Lasker Herwarth Walden (1903. november 30. – 1912. november 1.)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers
Kitüntetései	Kleist-díj (1932)
Else Lasker-Schüler weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Else Lasker-Schüler témájú médiaállományokat.

Else Lasker-Schüler (Elberfeld, 1869.^[1] február 11. – Jeruzsálem, 1945. január 22.) német költőnő, az expresszionizmus lírai költője.

Életútja, lírája

Elberfeldben született zsidó családban, két sikertelen házassága után az irodalmi bohémek életét élte.

Negyedik verskötete Héber balladák (Hebräische Balladen) címen jelent meg 1913-ban. Lasker-Schüler ebben a kötetben égő színű orientális képekben a zsoltárokra emlékeztető bizarr metaforasorokban énekel és álmodozik az ótestamentum hőseiről, Ábrahámról, Izsákról, Józsefről, Eszterről. Az expresszionizmus tematikai motívumai még nem bukkannak fel ebben a tiszta csengésű, bensőséges lírában, amely önmagába, a költői és a mitikus látomásokba zárkózik be tehetetlenül, védtelenül a való élettel szemben.

Negyedik verseskötetének megjelenése után azonban Lasker-Schüler az első költők egyike, aki feladja a líra hagyományos formáit, feláldozza a rímet, a strófát, a szabályos ritmust egy sajátosan egyéni, parlando-tónus kedvéért. Gyermekesen naiv, minden irodalmi konvenciótól szűz, de ugyanakkor tudatosan artisztikus lírájában különleges álomvilágot teremt, amely keleti őseinek mitikus-mesés paradicsomát idézi. A Sturm rendszeresen publikálta verseit.

Költészetével 1932-ben elnyerte a Kleist-díjat, de 1933-ban zsidó származása miatt már menekülnie kellett Németországból, előbb Svájcban, majd 1937-ben végleg Jeruzsálemben telepedett le. Utolsó kötete Kék zongorám (Mein blaues Klavier) címen jelent meg 1943-ban, e könyv versei a panasz, a honvágy, az önmagában kiégő, hasztalan ellobogó szeretet és a halálba-készülődés érzéseiről szólnak.

Verskötetei

• Styx (1902)
• Der siebente Tag (1905)
• Meine Wunder (1911)
• Hebräische Balladen (Héber balladák) (1913)
• Gesammelte Gedichte (1917)
• Mein blaues Klavier (Kék zongorám) (1943)

Magyarul

• Villogó kavicson. Válogatott versek; ford. Dávidházi Péter et al., vál., utószó Hajnal Gábor; Európa, Bp., 1972

Források

• Halász Előd: A német irodalom története. Budapest : Gondolat, 1971. 2. köt. Else Lasker-Schüler l. 370-371. o.

Jegyzetek

További információk

• Emlékezete Németországban
• Versei a Bábelmátrixon