Ecsetfarkú patkánykenguru
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Bettongia penicillata Gray, 1837 | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 egykori elterjedés jelenlegi elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ecsetfarkú patkánykenguru témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ecsetfarkú patkánykenguru témájú médiaállományokat és Ecsetfarkú patkánykenguru témájú kategóriát. |
Az ecsetfarkú patkánykenguru (Bettongia penicillata) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágához, ezen belül a diprotodontia rendjéhez és a patkánykenguru-félék (Potoroidae) családjához tartozó faj.
Előfordulása
Egykor egész Dél- és Délnyugat-Ausztráliában előfordult, mára azonban néhány szigetszerű folttá zsugorodott elterjedési területe. Ez a néhány folt Ausztrália délnyugati csücskében található. Más vidékeken az állomány kipusztult.
Alfajai
- Bettongia penicillata penicillata
- Bettongia penicillata ogilbyi
1967-ben Norman Wakefield egy új patkánykengurufajt fedezett fel az északkelet-ausztráliai Queenslandben, amely a Bettongia tropica tudományos nevet viseli. Egyes vélemények szerint azonban ez nem önálló faj, hanem a Bettongia penicillata egyik alfaja.
Megjelenése
Hasonlóan a többi patkánykenguruhoz, sokkal kisebb, mint a valódi kenguruk. Testtömege csupán 1,1-1,6 kilogramm. Szürkés, néhol sárgásszürke szőrzet borítja testét, amely a hasoldalon világosszürkébe megy át. A farok hátulsó harmadát fekete szőrpászmák fedik, amelyek egyfajta „ecsetet” alkotnak a farok végén. Innen nyerte a faj az „ecsetfarkú” elnevezést.
Életmódja
Éjjel aktív állat, a nappal fészkébe húzódik vissza. Fészkét fűszálakból és ágacskákból alakítja ki. A fészekanyagot farkával nyalábolja fel, s így viszi az épülő fészekhez. Jobbára magányosan él és aktívan védelmezi területét. Tápláléka főként növényi eredetű, de néha kisebb gerincteleneket is elfogyaszthat. Néhány gombafaj földalatti tenyésztestét kedveli leginkább.
Szaporodása
A többi erszényeshez hasonlóan igen rövid a vemhességi ideje: csupán 21 nap. Az utód 90 napos korában mászik ki először az erszényből, de még hetekig visszajárogat oda. Öt és fél hónaposan válik ivaréretté és akár hat évig is élhet a természetben. Az eddigi rekordot egy fogságban tartott nőstény egyed tartja 14 éves élettartammal.
Természetvédelmi helyzete
Állományát súlyosan veszélyeztetik a kóbor macskák és a rókák, amelyeket eredetileg nem honosak Ausztráliában, hanem az ember telepítette be őket. Emiatt a legvédettebb fajok közé tartozik, és az állatkertek világszerte azon igyekeznek, hogy mesterséges körülmények között minél nagyobb eredménnyel szaporítsák őket. Magyarországon csak a Budapesti Állatkertben tartják. Itt rendszeresen szaporodik is.
További információk
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
- A faj a Budapesti Állatkert honlapján
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Mammal Species of the World, A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd edition, 2005 ISBN 0-8018-8221-4
- Groves, Colin (16 November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 57. ISBN 0-8018-8221-4.
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
