Constantin Dăscălescu

Constantin Dăscălescu

Constantin Dăscălescu
Románia miniszterelnöke
Hivatali idő 1982. május 21. – 1989. december 22.
Előd	Ilie Verdeț
Utód	Petre Roman

Született	1923. július 2. Breáza, Románia
Elhunyt	2003. május 15. (79 évesen)^[1] Bukarest
Párt	Román Kommunista Párt

Foglalkozás	politikus
Iskolái	Közgazdaságtudományi Akadémia, Bukarest

A Wikimédia Commons tartalmaz Constantin Dăscălescu témájú médiaállományokat.

Constantin Dăscălescu (Breáza, 1923. július 2. – Bukarest, 2003. május 15.) román kommunista politikus, aki 1982-től a rendszer 1989-es bukásáig Románia 52. miniszterelnöke volt.

Életútja

Constantin Dăscălescu 1923. július 2-án született a Prahova megyei Breáza városban.

A ploieşti-i pártiskolán, a bukaresti Közgazdasági Akadémián és a moszkvai pártfőiskolán tanult.

A ploieşti pártiskola igazgatója és a Román Munkáspárt Központi Bizottságának póttagja volt (1952–1956). Ezután Ploieşti tartományban (1956–1959), illetve Galati tartományban (1962–1965) szervezési ügyekért felelős párttitkárként tevékenykedett. 1965-ben a Román Kommunista Párt (RKP) Galati megyei szervezetének első titkárává léptették elő; ugyanabban az évben országgyűlési képviselővé is megválasztották.

Dăscălescut 1965-ben választották meg a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjává. 1969-ben Ceaușescu felfigyelt rá, amikor Dăscălescu személyes támadást intézett Gheorghe Apostol ellen, aki egyike volt azoknak a veterán politikusoknak, akiket Ceaușescu el akart távolítani a hatalomból.^[2] Az 1970-es években a Román Kommunista Párton belül előbb az RKP Szervezési Igazgatóságának vezetője (1974–1976), majd az RKP KB titkára (1976 június – 1978 május) lett. Ezzel párhuzamosan 1972 és 1975 között a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának is tagja volt.

A Ceauşescuval való jó kapcsolata következtében 1978 márciusban az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának tagjává választották.

További tisztségei: a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetségének elnöke (1976–1978), a Consiliului Organizării economico-sociale Gazdasági-társadalmi Szervezés Tanácsának elnöke (1978–1982), Gazdasági és Társadalmi Fejlődés Legfelsőbb Tanácsának első alelnöke (1982–1989).

1982. május 21-én kinevezték a Román Szocialista Köztársaság kormányának miniszterelnökévé annak az Ilie Verdețnek az utódjaként, akinek nem sikerült megreformálnia a gazdaságot. Dăscălescu miniszterelnökként nem rendelkezett valódi hatalommal. Támogatta Ceauşescu vitatott módszereit az államadósság átszervezésére.

1989. december 20-án Elena Ceaușescu Emil Bobuval együtt Temesvárra küldte, hogy párbeszédet folytassanak a forradalmárokkal. Mivel nem fogadta el a forradalmárok követeléseit, visszatért Bukarestbe, és három napig a Központi Bizottság épületében tartózkodott, ahol a forradalmárok megtalálták.

1989. december 22-én a Román Kommunista Párt székházát elfoglaló forradalmárok kérésére lemondott. Utolsó kormányfői ténykedéseként aláírta az összes politikai fogoly és a kommunistaellenes tüntetések miatt letartóztatottak szabadon bocsátásáról szóló rendeletet.^[2]

1990-ben népirtás vádjával a Politikai Végrehajtó Bizottság több tagjával együtt bíróság elé állították. Mivel a bűncselekményre jellemző tényállási elemek nem álltak fenn, a vádat az összes vádlottra nézve rendkívül súlyos emberölésre változtatták. 1991-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Öt év után súlyos betegségére tekintettel szabadlábra helyezték. Utolsó éveit elfeledettségben töltötte.

Kitüntetései

Emlékérem a Román Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulójára (1952);
Munka Érdemrend, III. osztály (1954)
Munka Érdemrend, I. osztály (1971)
A Román Népköztársaság Csillaga rend, I. osztály (1957)
A Román Népköztársaság Csillaga rend, IV. osztály (1964)
Augusztus 23 rend, V. osztály (1959)
Augusztus 23 rend, II. osztály (1974)
Emlékérem az RKP alapításának 40. évfordulójára (1961)
Emlékérem a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése tiszteletére (1962)
Tudor Vladimirescu rend, III. osztály (1966)
Emlékérem a Román Népköztársaság 20. évfordulójára (1968)
A Románia Szocialista Köztársaság Csillaga rend, III. osztály (1969)
Mezőgazdasági érdemérem, I. osztály (1974)
A Szocialista Munka Hőse és a Sarló és Kalapács aranyérem (1974 és 1981)^[3]

Jegyzetek

↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b Obituary: Constantin Dascalescu. The Independent, (2003. május 20.)
↑ Membrii C.C. al P.C.R. 1945–1989: Dicționar. Coodonator: Florica Dobre. București: Editura Enciclopedică. 2004. 202–203. o.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Constantin Dăscălescu című román Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Sablon:Románia kormányfői m v sz Románia kormányfői
Egyesült Román Fejedelemség (1862–1881) A minisztertanács elnökei	Barbu Catargiu (1862) · Apostol Arsache (1862) · Nicolae Creţulescu (1862–63) · Mihail Kogălniceanu (1863–65) · Constantin Bosianu (1865) · Nicolae Creţulescu (1865–66) · Ion Ghica (1866) · Lascăr Catargiu (1866) · Ion Ghica (1866–67) · Constantin A. Creţulescu (1867) · Ştefan Golescu (1867–68) · Nicolae Golescu (1868) · Dimitrie Ghica (1868–70) · Alexandru G. Golescu (1870) · Manolache Costache Epureanu (1870) · Ion Ghica (1870–71) · Lascăr Catargiu (1871–76) · Ion Emanuel Florescu (1876) · Manolache Costache Epureanu (1876) · Ion Brătianu (1876–81)
Román Királyság (1881–1947) A minisztertanács elnökei	Ion Brătianu (1881) · Dimitrie Brătianu (1881) · Ion Brătianu (1881–88) · Theodor Rosetti (1888–89) · Lascăr Catargiu (1889) · Gheorghe Manu (1889–91) · Ion Emanuel Florescu (1891) · Lascăr Catargiu (1891–95) · Dimitrie Sturdza (1895–96) · Petre S. Aurelian (1896–97) · Dimitrie Sturdza (1897–99) · Gheorghe Grigore Cantacuzino (1899–1900) · Petre P. Carp (1900–01) · Dimitrie Sturdza (1901–04) · Gheorghe Grigore Cantacuzino (1904–07) · Dimitrie Sturdza (1907–08) · Ion I. C. Brătianu (1908–10) · Petre P. Carp (1910–12) · Titu Maiorescu (1912–13) · Ion I. C. Brătianu (1914–18) · Alexandru Averescu (1918) · Alexandru Marghiloman (1918) · Constantin Coandă (1918) · Ion I. C. Brătianu (1918–19) · Artur Văitoianu (1919) · Alexandru Vaida-Voevod (1919–20) · Alexandru Averescu (1920–21) · Take Ionescu (1921–22) · Ion I. C. Brătianu (1922–26) · Alexandru Averescu (1926–27) · Barbu Știrbey (1927) · Ion I. C. Brătianu (1927) · Vintilă Brătianu (1927–28) · Iuliu Maniu (1928–30) · Gheorghe Mironescu (1930) · Iuliu Maniu (1930) · Gheorghe Mironescu (1930–31) · Nicolae Iorga (1931–32) · Alexandru Vaida-Voevod (1932) · Iuliu Maniu (1932–33) · Alexandru Vaida-Voevod (1933) · Ion G. Duca (1933) · Constantin Angelescu (1933–34) · Gheorghe Tătărescu (1934–37) · Octavian Goga (1937–38) · Miron Cristea (1938–39) · Armand Călinescu (1939) · Gheorghe Argeşanu (1939) · Constantin Argetoianu (1939) · Gheorghe Tătărescu (1939–40) · Ion Gigurtu (1940) · Ion Antonescu (1940–44) · Constantin Sănătescu (1944) · Nicolae Rădescu (1944–45) · Petru Groza (1945–47)
Román Népköztársaság (1947–1989) Miniszterelnökök	Petru Groza (1947–52) · Gheorghe Gheorghiu-Dej (1952–55) · Chivu Stoica (1955–61) · Ion Gheorghe Maurer (1961–74) · Manea Mănescu (1974–79) · Ilie Verdeț (1979–82) · Constantin Dăscălescu (1982–89)
Román Köztársaság (1989–) Miniszterelnökök	Petre Roman (1989–91) · Theodor Stolojan (1991–92) · Nicolae Văcăroiu (1992–96) · Victor Ciorbea (1996–98) · Radu Vasile (1998–99) · Mugur Isărescu (1999–2000) · Adrian Năstase (2000–04) · Călin Popescu-Tăriceanu (2004–08) · Emil Boc (2008–12) · Mihai Răzvan Ungureanu (2012) · Victor Ponta (2012–15) · Dacian Cioloș (2015–2017) · Sorin Grindeanu (2017) · Mihai Tudose (2017–2018) · Mihai Fifor (ügyvivő, 2018) · Viorica Dăncilă (2018–2019) · Ludovic Orban (2019–2020) · Nicolae Ciucă (ügyvivő, 2020) · Florin Cîțu (2020–2021) · Nicolae Ciucă (2021–2023) · Marcel Ciolacu (2023–)