90377 Sedna

90377 Sedna
Felfedezése
Felfedező	Michael Brown [1]
Felfedezés ideje	2003. november 14.[1]
Felfedezés helye	Palomar Obszervatórium[2]
Névadó	Sedna
Kisbolygó jelölés	(90377) Sedna
Ideiglenes név	(90377) 2003 VB12 2003 VB12
Pályaadatok
Epocha	2010. január 4. (2455200,5 JD)
Aphélium távolsága	141 102 121 594 km (943,209 CsE)[1]
Perihélium távolsága	11 420 684 178 km (76,343 CsE)[1]
Fél nagytengely	76 261 402 886 km (509,776 CsE)[1]
Pálya excentricitása	0,85[1]
Orbitális periódus	4204046,336 nap 11510,05 év[1]
Közepes anomália	357,943°[1]
Inklináció	11,927°[1]
Felszálló csomó hossza	144,259°[1]
Perihélium szöge	311,105°[1]
Központi égitest	Nap
Fizikai tulajdonságok
Tömeg	~1·1021 kg[3]
Átlagos sűrűség	2,0? g/cm³
Felszíni gravitáció	0,33–0,50 m/s²
Szökési sebesség	0,62–0,95 km/s
Forgási periódus	10,273 h[1]
Albedó	0,07
Színkép típusa	(vörös) B-V=1,24; V-R=0,78[4]
Látszólagos fényesség	21,12
Abszolút fényesség	1,59[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:90377 Sedna|90377 Sedna ]] témájú médiaállományokat.
JPL MPC
Sablon • Wikidata • Segítség

A 90377 Sedna (szimbólum: )^[5] Neptunuszon túli törpebolygó, melyet 2003. november 14-én fedezett fel Michael Brown, Chad Trujillo és David Rabinowitz. Felfedezése előtt még soha nem figyeltek meg ilyen nagy távolságban lévő objektumot a Naprendszeren belül. A fagyos égitest mérete megközelítőleg kétharmada a Plutóénak.

Főbb adatai

• átmérő: 995 ± 80 kilométer^[6]
• keringési idő: 10 500 év
• a pálya legnagyobb távolsága a naptól: 130 milliárd kilométer (86 CsE)
• felszíni hőmérséklet: mínusz 240 °C (30 K)
• látszólagos színe: nagyon fényes és vörös
• felfedezés: 2003. november 14. (Mike Brown (Caltech), Chad Trujillo (Gemini Csillagvizsgáló), David Rabinowitz (Yale Egyetem))

Általános információ

Az égitestet a San Diego közelében lévő Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával végzett kutatás során fedezték fel. A NASA Spitzer űrtávcsöve is az objektum irányába fordult, de nem talált rá.

Nagy távolsága, valamint alacsony hőmérséklete miatt – és mivel a Naprendszer összes bolygója ezidáig római vagy görög istenségről kapta a nevét –, felfedezője nem hivatalosan Sednának nevezte el, az inuitok óceánistennőjéről, aki a hiedelem szerint az Északi Jeges-tenger fagyos mélységeiben élt.

Orbitális jellemzők

A Sedna hosszan elnyújtott elliptikus pályán kering, melynek legtávolabbi pontja 942, legközelebbi pedig 76,1 CsE távolságban található a Naptól. Felfedezésének pillanatában 90 CsE távolságban tartózkodott a Naprendszer központi égitestétől.

Az első megfigyelések alapján úgy tűnt, hogy a Sedna szokatlanul hosszú idő alatt fordul meg saját tengelye körül (20-50 nap). A rejtély megoldása érdekében olyan égi kísérő után kezdtek kutatni, mely a Sedna forgását befolyásolhatná, de a Hubble Űrteleszkóppal 2004 márciusában végzett megfigyelés során nem észleltek ilyen objektumot. Az MMT teleszkóp megfigyelései azonban sokkal rövidebb forgási időről tanúskodnak: az új mérések értelmében a Sedna forgási ideje 10 óra, ami – tekintettel az égitest méretére – már elfogadható időtartamnak számít.

A Hal Levison és Alessandro Morbidelli által készített tanulmány szerint a legvalószínűbb magyarázat a Sedna különös pályáját illetően az, hogy egy elhaladó csillag gravitációs tere térítette el az égitestet, hozzávetőlegesen 100 millió évvel a Naprendszer kialakulása után. A tudósok másik elmélete szerint a Sedna egy, a mi Napunknál hússzor kisebb barna törpe körül jött létre, majd a Naprendszerhez kapcsolódott, amint a barna törpe elhaladt mellette.

Fizikai jellemzők

A Sedna átmérője nagyjából 1000 kilométer (termofizikai modell alapján számolt érték). A Pluto felfedezése óta (1930) ez volt a legnagyobb újonnan megfigyelt objektum. Jelenleg a harmadik legnagyobb, Neptunuszon túli objektumként tartják számon az Eris (törpebolygó) és a Pluto után. A Naptól való hatalmas távolsága miatt a bolygó felszíni hőmérséklete sosem emelkedik 33 kelvin (−240 °C) fölé.

A Chilében folytatott megfigyelések szerint a Sedna a Naprendszer egyik legvörösebb égitestje, majdnem olyan vörös, mint a Mars. A Plutótól és a Charontól eltérően azonban úgy tűnik, hogy a törpebolygó felszínén található némi metán- vagy vízjég.

Kapcsolódó szócikkek

• 2012 VP113

Jegyzetek

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz 90377 Sedna témájú médiaállományokat.

• NASA kisbolygó adattár – 90377 Sedna pályaadatok
• Sedna.lap.hu - linkgyűjtemény