Ékcsont

Az ékcsont (Os sphenoidale) repülő denevérre vagy rovarra emlékeztető csont, amely a koponyaalap központi részét képezi; innen ered a neve is (közbeékelt). Az agykoponya részét alkotja és elülső felszínei és lefelé irányuló nyúlványai révén az arckoponyának is alkotórésze.

Részei

• a páratlan test (corpus)
• a páros kis szárnyak (ala minor)
• nagy szárnyak (ala major)
• röpnyúlványok (processus pterygoideus)

A corpus ossis sphenoidalis kocka alakú, elülső részében nagyobb üreget (sinus sphenoidalis) magában foglaló, többi részében szivacsos csontrész.

Felszínek

Hat felszínét különböztetjük meg.

• Elülső felszíne az orrüreg felső része felé néz, és annak felfelé és hátrafelé zárt szögleténe hátsó falát alkotja. Vékony csontlemezek képezik, amelyeket középen függőleges léc választ el a csontos orrsövénnyel való összeilleszkedésre. A léctől kétoldalt a sinus sphenoidalis egy-egy változó tágasságú nyílással (apertura sinus sphenoidalis) közlekedik az orrüreggel. A sinus sphneoidalist rendszerint sagittalis sövény választja két részre.
• Alsó felszíne vízszintes, és a csontos orrüregnek a garatba vezető kijáratát (choana) felülről határolja. Oldalsó részétől száll le a két röpnyúlvány, közepéhez az orrsövény alsó hátsó részét alkotó ekecsont (vomer) illeszkedik.
• Hátsó felszíne a nyakszirtcsont pars basilarisával összenőtt.
• Oldalsó felszínei elülső alsó részéből indulnak el a nagy szárnyak, ezért rejtettek. Hátsó részén mély, függőlegesen futó barázda (sulcus caroticus) a pyramis csúcsával zárja közre a carotis csatorna koponyaüregbe való belépését.
• Felső felszíne a legbonyolultabb. Elülső része a rostacsont lamina cribrosájával alkotott varrat mögött vízszintes felszínt képez, amely oldalfelé átmegy kis szárny felső felszínébe. Emögött harántbarázda halad (sulcus chiasmatis), amely fölött közvetlenül a látóidegek kereszteződése fekszik. A barázda hátsó szélét középen lépcsőfokszerű kiugrás határolja, a tuberculum sellae. Ezzel kezdődik a töröknyereg (sella turcica). Ez a tuberculum sellae mögött elhelyezkedő két oldalra nyílt gödör (fossa hypophysialis), amelyet hátulról a dorsum sellae, a clivusból ferdén felfelé nyúló csontlemez határol. A dorsum sellae két széle felfelé két kis gumóban (processus clinoideus posterior) végződik, amelyek onnan kapták a nevüket, hogy a kis szárny hátrafelé kiugró processus clinoideus anteriorjaival a sella mélyedését mint régi típusú ágy négy oszlopa határolják.